Miért most aktuális a Könyörtelenek? Korábban is írt már elítéltekről.

– A könyvet azért kezdtem el írni, mert érdekelt ez az Európában szokatlan büntetési mód, miszerint embereket örök életükre egy cellába zárnak. Nincs szakember, aki ne tartaná ezt az eljárást embertelennek és az emberi méltósággal összeegyeztethetetlennek. Amikor három évvel ezelőtt elkezdtem az interjúkat készíteni, más volt még a légkör a Csillagban, akkor ezeknek az embereknek még volt némi reményük. 2009-ben még én is azt gondoltam, a helyzet nem teljesen kilátástalan. Éppen azért, mert ez a nemzetközi jogban ez a forma nem bevett szokás, úgy véltem, talán néhány évtizeden belül megszűnhet ez a rendszer. Ha ez megtörténik, akkor fordulhatott volna elő az, hogy amelyik életfogytosnál a bírói felülvizsgálat megengedhetővé teszi, a köztársasági elnök kegyelmet adhatott volna neki. Mára azonban ezt a pici esélyt is elvették tőlük: Alaptörvénybe iktatták a  tényleges életfogytiglant. A Fidesz-kormány meg akarta mutatni, hogy rendíthetetlenek, hogy nagyon erősek, hogy rendet tesznek az országban, leszámolnak a bűnözéssel. Mivel a halálbüntetést a nemzetközi jogi egyezmények miatt nem tudták visszaállítani, ezt a megoldást látták megfelelőnek.  Ez azért furcsa – bár a Fidesz logikájába belefér –, mert a büntetési tételekről a Büntető Törvénykönyv rendelkezik. Minden más büntetési tételt ott is hagytak, csak ezt az egyet vették ki belőle, nehogy egy új kormány meg tudja változtatni. Ezzel azonban az utolsó reményt is elvették ezektől az emberektől, így még aktuálisabbá vált ez a könyv.

A kötet olvasásakor többször úgy éreztem, mintha áldozatnak állítaná be ezeket az embereket.  Jól érzem?

– Teljesen. Úgy gondolom, hogy náluk is minden a gyerekkori problémákra vezethető vissza. Ha megnézzük a hurkolós gyilkos esetét, aki a legszörnyűbb mind közül – idős embereket ölt meg, a saját testvérével is végzett, amikor összevesztek az örökségen  –, láthatjuk, hogy nála is szörnyű gyerekkora tekinthetünk vissza. A helyzet: alkoholista apa, aki üti-veri a gyerekét, érzelmekről szó nincs a családban. Amikor megkérdeztem, hogy mit bánt meg a tettével kapcsolatban, az mondta: „azt, hogy nem gyilkolta meg a másik testvérét is”. De ott van másik példának az az értelmiségi fiú is, aki a serdülő lányt ölte meg úgy, hogy pöcegödörbe dobta és összeszurkálta. Ő is bevallja, hogy szexuális inzultus érte kisgyerekként, bár erről többet nem hajlandó mondani. Egy ország akarta felnégyelni ezt a férfit, amikor elkapták. Én is így voltam vele, amikor pedig ott ült velem szemben, akkor el tudtam neki hinni, hogy valóban nem emlékszik, pontosan mi történt, hogy kiesett neki az egész.

Ezek szerint úgy beszélgetett velük, hogy tudott nekik hinni.

– Rengeteget jártam annak idején a börtönöket, például Kaiser Edénél is voltam Sátoraljaújhelyen. Miután beszéltem vele, sokan megkérdezték tőlem, hogy mi a véleményem róla. Én akkor mindenkinek elmondtam: szerintem ez az ember nem tömeggyilkos, nem volt ott Móron, csupán egy pitiáner senkiházi bűnöző, aki hátulról képes valakit leütni tíz forintért, de fényes nappal vérfürdőt biztos nem rendezne. Noha én sem vagyok tévedhetetlen, de sok ilyen emberrel találkoztam az évek folyamán, ezért úgy vélem, elég jól meg tudom ítélni őket.

Ha valamelyiküket évek múlva kiengednék a börtönből és az ön szomszédjába költözne, nyugodtan tudna mellette élni?

– Természetesen nem. De a másik kérdés az, hogy honnan tudjuk, ki lakik a szomszédunkban, honnan tudjuk, hogy ki költözik oda? Ismertem nagyon jó nevű sportolót, aki gyerekkorában a kutyájukat az apja kocsija után kötötte és végighúzta a falun. Aztán bajnok lett és mindenki el volt tőle ragadtatva. Ma pedig börtönben ül egy súlyos ítéletre várva. De másik eset, ahol a diplomás, több nyelven beszélő értelmiségi családapa ölte meg a gyerekét. A kislány, akivel végzett, együtt járt az unokámmal óvodába. Hozzá kell tennem azt is, hogy van olyan többszörös gyilkos, aki nemsokára szabadul és nekem az az érzésem, hogy nem szabadna kiengedni.

A tényleges életfogytiglanosok közül több azt mondta, a halálbüntetés jobb lett volna számára. A könyvben írja, hogy ön is pártolja ezt a büntetési módot. Miért?

– A többségük ezen az állásponton van. Azt gondolják, hogy akkor vége lett volna a történetnek, így viszont kilátástalan számukra a jövő. Én azért tartom jónak a halálbüntetést, amiért az eutanáziát is pártolom. Szerintem nem emberhez méltó a szenvedés, a vegetálás, az, hogy állatkerti körülmények között tartanak embereket. Szerintem ők is szívesebben választanák a halálbüntetést, mint a jelenlegi állapotot.

Volt olyan érzésem is, mintha egyikkel-másikkal szimpatizálna, nyilván nem azzal, amit tettek, hanem magával a személlyel. Lehet velük ténylegesen szimpatizálni?

– Ez nehéz kérdés, mert például a Légióssal beszélgetve az ember könnyen elfelejti, hogy ki ő, csak egy vagány srácot lát maga előtt. Nem igazán tudunk haragudni az ilyen kis szélhámos típusra. Sportoló, aki az edzőteremben az erősebbekhez csapódik, majd jönnek a stiklik, aztán egy-két balhé után lelép az idegenlégióba. Miután visszatér nem tud magával mit kezdeni, így újra kezdi a stikliket, a pénzét kurvákra, kábítószerre költi. Amikor elfogy a pénze, egyenes út vezet a bűnözéshez. Bár erre azt lehet mondani, hogy igen, de nem minden bűnöző öl érzelem nélkül, mint ahogy a Légiós. Viszont azt se felejtsük el, hogy ő légiósként volt Csádban, Koszóvóban, megjárta a poklok poklát. Erre mondja a pszichológus azt, hogy a pisztoly elidegenít. Három-négy lépésről valakit lelőni sterilebb dolog, a késsel szúrás már mocskosabb, véresebb, azt már sokan nem teszik inkább meg. Szóval igen, vele szemben ülve el tudtam felejteni, hogy kivel beszélgetek. De ő volt az egyetlen ilyen. A kaszinós gyilkoshoz inkább empátiával álltam, mert ő egyszerre volt díler és szenvedélybeteg. A kaszinó két munkatársát ölte meg.

Napjainkban a vámpíros, skandináv krimis, meg csajos könyvek időszakát éljük, nem a riportkönyvekét. Mit gondol, ha nem Havas Henrik nevéhez kötődne ez a könyv, akkor is megvennék?

– Valóban igaz, hogy akiket a médián keresztül megismernek, azoknak látatlanban is bizalmat szavaznak és megveszik a könyvét, lásd Frei Tamás, Fiala János és még sorolhatnánk. Lassan már mindenki írt könyvet. De könyv és könyv között is van különbség, hiszen, lehetne nekem ez a tizenhatodik kötetem, teljesen mindegy lenne, hogy mi a nevem, ha az előzőek rosszak lettek volna, a kutya se venné meg. Celebek riportkönyvet nem írnak, mert ahhoz tudni kell írni. Bár erre is vannak már tanfolyamok, az álkamu krimiket, meg az egyéb ilyen típusú könyvek írását hamar meg lehet tanulni. Riportot írni tudni kell, ott nem lehet mellébeszélni.

Ha riportkötet, akkor sokaknak még ma is  Moldova György neve ugrik be elsőre. Ön szerint lesz olyan, aki hasonló sikereket érhet el ezen a téren, vagy neki szerencséje volt, mert más érában alkotott?

– A kérdés második fele az igaz. Az olyan klasszikus könyvek, amiket ő annak idején megírt a vasútról (Akit a mozdony füstje megcsapott – a szerk.), illetve a textiliparról (A szent tehén – a szerk.)  nem véletlen keltek el százezres nagyságrendben. A televízió nem olyan világról tudósított, mint amit magunk előtt láttunk. Neki volt jogosítványa arra, hogy a valóságról írjon. Mellétehetjük még az olyan embereket, mint Jancsó Miklós, Szabó István – akik szintén felmentést kaptak a termelési riportok alól. Jancsó is azok írásával kezdte. A rendszerváltásnál pedig jött a kérdés: vannak-e a fiókban korábban kiadhatatlan remekművek. De hát nem voltak, mert a Kádár-rendszer tipikusan olyan rendszer volt, ahol Csurka azért csak megkapta a József Attila-díját, Illyés Gyula pedig elment Kádár elvtárs hetvenedik születésnapjára rendezett ünnepségre. Igen, Moldova könyvei abban az időben nagyon fontosak voltak.

Játék!

Azok között, akik helyesen válaszolnak az alábbi két kérdésre, három darabot sorsolunk ki Havas Henrik könyvéből.

Melyik börtönben töltik büntetésüket a tényleges életfogytiglanosok?

Mikor kezdte el írni ezt a könyvet Havas Henrik?

A válaszokat a jatek@kultography.hu e-mail címre várjuk. Az e-mail tárgyába írják bele: Havas Henrik-játék

Beküldési határidő: május 1. 15 óra

A játékban csak azok vehetnek részt, akik az e-mailbe beleírják a postacímüket is.