Nos, a válasz körülbelül ugyanaz, mint más kulturális tevékenység esetében: vagyis azok, akik rendszeresen olvasnak, rá is szánják az időt, de még mindig ők vannak kisebbségben. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, 2010-es felmérése szerint – amelynek még feldolgozás alatt állnak az adatai – a népességnek csupán 26 százaléka olvas szabadidős tevékenységként. Ezek az emberek viszont legalább napi másfél órát töltenek könyvvel a kezükben, de az átlag napi olvasási idő húsz perc körül van, ami a legutóbbi felméréshez képest négy perces csökkenést mutat. Ezzel szemben az olvasás talán legnagyobb ellenségével, a tévénézéssel átlagosan két és fél órát töltünk naponta, ami - ha belegondolunk, hogy ebbe az átlagszámba beleszámítanak azok is, akik egyáltalán nem kapcsolják be a készüléket -, nagyon magas szám.

Az ilyen, az alanyok egész napos tevékenységét elszámoltató kérdőívek, mint amivel a KSH dolgozik, az olvasási szokások mellett más érdekes dolgokra is rámutatnak. Különösnek tűnik, de csak 12,7 százalékunk vallja, hogy minden nap internetezik, és ők is csak másfél óráig böngészik a világhálót, míg az, hogy csupán 15 százalék fordít napi szinten időt a sportolásra nagyon is hihető, és nem túl szívderítő adat. Ahogy az sem, hogy napi három-három percben határozzuk meg mind a fogmosáshoz, mind a gyerekünkkel együtt tanuláshoz szükséges időt.

Visszatérve a könyvek világába: az olvasásra fordított idő mellett a könyvvásárlás is árulkodhat az emberek írott szóhoz való hozzáállásáról. Mennyiségileg 2010-hez viszonyítva kevesebb könyv fogyott a tavalyi évben, kétmilliárdos bevételcsökkenést tapasztalt a könyvpiac – ami persze, mint minden hasonló kulturális területen, itt is részben a gazdasági válság számlájára írható. Az viszont, hogy milyen könyveket választ a vásárló, teljesen független a gazdasági helyzettől. Úgy látszik, ilyen téren nehezen nyitunk az újra, hiszen az eladási listák élén a magyar szerzők közül évek óta Lőrincz L. László, Jókai, Moldova és a jóval könnyedebb műfajt képviselő Fejős Éva áll, míg a Harry Potter- és az Alkonyat-szériák már négy éve a külföldi könyvek piacán elsők. Valószínűleg az előbbieket a megbízható, ismert név, utóbbiakat a szenzáció miatt emeljük le a polcról. A helyzetet nem könnyíti az sem, hogy évről-évre kevesebb a kiadott könyvek száma, és ezek is egyre kisebb példányszámban jelennek meg.

Ha nem is könyvekre költjük minden szórakozásra félretett pénzünket, az olvasás mindig is az egyik legjobb szabadidős tevékenység volt, és az is marad. Nem hiszem, hogy bárkinek újra el kellene mondani, mennyivel hasznosabb, inspirálóbb, serkentőbb és izgalmasabb lehet egy jó könyv, mint a tévé előtti néma bambulás. Úgyhogy amondó vagyok, használjuk ki a könyvtárakat, és esetleg az ismerősök könyvkészletét, hátha a következő KSH-méréskor majd végre nem lefelé változnak azok az arányszámok!