Kultography

Mozikban a lány, akinek nem hittek, de igaza volt

Mozikban a lány, akinek nem hittek, de igaza volt

Kultography írása itt: - 2012-04-14 18:22

Jill Parrish (Amanda Seyfried) hazaér az éjszakai műszakból, és felfedezi, hogy testvérét, Mollyt (Emily Wickersham) elrabolták. Jillt egy évvel korábban szintén elrabolták, de akkor ő megmenekült. Most meg van győződve róla, hogy ugyanaz a férfi tért vissza, és ragadta el húgát. A rendőrség őrültnek tartja a lányt, nem hisznek és nem segítenek neki, így Jill maga indul testvére keresésére.

A Heitor Dhalia rendezte filmben Jill nyomoz és rögtön minden információt meg tud szerezni, szinte semmiért nem kell megküzdenie, elsőre  mindenre rájön. Azonnal megtalálja a szomszédot, aki látta a házuk előtt parkoló autót, amit utána fél  perc alatt sikerült felkutatnia. Innen pedig szép sorjában után követik egymást az események, a lány körübelül fél nap alatt felgöngyölíti az ügyet. Ez még tuti a rendőrségnek sem menne. Csodálkozunk, hogy a rendőrök a film végén nem kérik meg, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Amanda Seyfried sokkal többet nem tesz hozzá az amúgy sem túl ütős filmhez, mint riadtan néz, amikor kell – néha már idegesítően nagynak, olykor gülünek tűnnek ezáltal a szemei –, egy kicsit kapkodja a levegőt és rohan. Sokat. Körülbelül ennyiből áll az alakítása. Persze, ha nem így lenne, az Elveszett (16) akkor sem lenne sokkal jobb, már a sztorival gondok vannak. A nagy semmiből csap bele a lecsóba és igazából sehova sem tart. Nincs benne egy érdekes, izgalmas karakter sem, bár a készítők próbáltak élni azzal, a thrillereknél bevett szokással, hogy az elején belógatnak egy gyanúsnak tűnő szereplőt, akiről akár azt is hihetnénk, hogy ő lesz a gonosz. Persze, aki látott már ilyen alkotásokat tudja, az illető a legritkább esetben lesz végül a negatív figura. Viszont legalább más alkotásokban kezdenek is valamit egy ilyen karakterrel, itt azonban csak megmutatják a fekete hajú, kék szemű zsarut, aki aztán elmegy beteg anyukájának levest vinni és ezzel vége is a szerepének. Még a film végén mosolyog egyet.

Annak ellenére, hogy az alkotás igen sablonos, hogy a vége összecsapott és semmi meglepő, nem unatkozik majd az, aki beül erre a filmre a moziba. Az viszont biztos: Amandát ezek után inkább a Mamma Miában nézegeti majd.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása