Bár a pszichológia a tudattalanra is nagy súlyt fektet, a társalgás vizsgálata során a tudatosságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mennyire jellemző az emberekre, hogy tudatosan használják a szavakat, akár manipulálnak is velük?

Mindannyiunkra jellemző néha. Akár már egy kisgyerekre is, aki hároméves korában megjátssza anyukájának, hogy nem evett fagyit, mert még egyet akar enni. Ha  a statisztikákat nézzük, akkor egy nap a társalgásaink 5-10%-a olyan, amikor tudatosan, előre megtervezzük, hogy mit fogunk mondani. Például, amikor bemegyünk egy hivatalba ügyintézni. De amikor állunk a villamoson, jön az ellenőr, és rángatjuk ki zsebünkből a bérletet, akkor a társalgásnak a nem tudatos, villámgyorsan működő eljárásai irányítanak minket. A manipulatív szóhasználat mindeközben ritka dolog.

Változott-e a szavak tudatos használata az utóbbi években?

Bizonyos foglalkozásokban, például az üzleti életben, vagy a jogászoknál, az újságíróknál az utóbbi húsz évben nagy változások figyelhetőek meg, mivel szabadabb retorikával élünk. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogyan használjuk a nyelvet az interneten, ahol spontán elkezdünk a barátainkkal a chat fórumon veszekedni, láthatjuk, hogy számos olyan új közeg keletkezett, ahol éppen hogy nem tudatosan használjuk a nyelvet, s az új szavak közepette ismerős eljárásokat alkalmazunk.

Léteznek több tíz éves periódusok, amikor a szókészletünk kicserélődik, vagy folyamatosan változnak szavaink?

A szókincs állandóan változik, ugyanakkor vannak korszakok, melyekben a kulturális változás hatására hosszú időre érvényes szavak egyszerre jelennek meg. A 11. században, a kereszténység terjedésével például, vagy a 19. század közepén részben a nyelvújítás hatására, részben az új technikák, például a gőzgép, vasút, hajózás megjelenésének hatására változott szókészletünk úgy, hogy az a változás stabilan velünk maradt. Ilyen értelemben az utóbbi 10-15 év is felgyorsuló szókincsváltozást hozott, az új kommunikációs technikák, például az internet révén. Ezek új terminológiákat kívánnak meg, hiszen új tárgyak és eljárások kerülnek előtérbe.

A technológiákon kívül, ha az emberiség változik, más értékrendekkel bír, feltételezhetően mindez maga után von újabb és újabb szavakat…

Ha nem is feltétlenül más értékrendekkel bír, de más értékrendek kerülnek előtérbe. A szabadság problémájáról sokkal könnyebben beszélünk itt, Magyarországon, mint 20 évvel ezelőtt. De ez nem azt jelenti, hogy akkor kevésbé volt fontos, hanem 20 éve vált a nyilvános beszéd részévé. Itt igazából kettős kérdés van: hogyan változnak az értékrendjeink – sokban nem változnak –, az azonban, hogy mi a nyilvános beszéd tárgya, nagyon tud változni.

Mi a legnagyobb különbség a férfiak és a nők társalgási technikája között?

Az utóbbi 20 évben sok változás történt. Az elvárt női társalgási technika sokkal visszafogottabb, passzívabb volt. A mai fiatal nők sokkal keményebben képviselik a véleményüket, mint a nemzedékkel korábbiak.

A nőknél a „mi a baj kérdésre” adott „semmi” válasz, mikor egyértelmű, hogy baj van – elég gyakori. Ezek a kis játszmák hogyan alakultak ki?

Sokszor nem szeretnénk feltárulkozni az összes problémánkkal, ezért is bagatellizáljuk el őket. Ez nem csak férfi - nő között, de szülő - gyerek között is fellelhető. Sokszor nem akarjuk a másikat a problémánk részévé tenni, van bennünk egy adag visszafogottság.

Könyvében gyakran emlegeti a nyelvi énorientáltságot? Függ ez kortól, nemtől?

Itt olyan szavakat kell érteni, mint például „szerintem”, „én úgy gondolom”, és így tovább. A nőkre sokkal jellemzőbb, hogy igyekeznek visszakozóbban minősíteni kifejezéseiket, gyakran használják a mondat végén a „talán”, „úgy érzem” szavakat. A férfiak viszont gyakrabban említenek a mondat elején olyan kifejezéseket, melyek saját álláspontjukat emelik ki, például „szerintem ez még nem sült meg”. A nő inkább tompít, a férfi inkább saját szempontból kezdi a beszélgetést.

Miért vagyunk egyre durvábbak egymással?

A nyilvános helyeken megjelenő durvaság valóban aggasztó mértékben növekszik, mivel a nyilvánosság egyre kevésbé válik kínossá számunkra. Gondoljunk csak bele, hány ember beszél egészen intim problémákról mobiltelefonon az autóbuszon. A nyilvánosság egész értéke megváltozott. Sokkal kevésbé félünk tőle. Van azonban egy másik oka is: a durvaság általában a frusztráció, a kudarc eredményeképpen jön elő a beszélgetés során. Érzelmi csiszolással sokat lehet segíteni, sokunknak. A durva beszéd lavinaszerűen fokozza a kellemetlen közérzetet, mindenkinél, annál is, aki csak éppen ott áll.

Az ember idős korára más szavakat használ, mint fiatalabb korban. Törvényszerűen?

A fiatalok szókincse változónak, frissülőnek tűnik, míg úgy érezzük, hogy az idős korúaké a korral egyre avittabbá válik. Ez azonban nem valami életkori lemaradás, hanem azzal függ össze, hogy a szleng kifejezések nemzedék keletkeztető formák. Az idősek nem azért beszélnek másképp, mert megkopott a szókincsük, hanem mert, szinte már definíciószerűen az új szleng hullámnak nem lehetnek részei.

Mi volt a legnagyobb sztereotípia, melyet az idézett kutatások a könyvben megdöntöttek?

A legérdekesebb a férfi - nő különbségekben a nők másik szavába vágása. Általában úgy gondoljuk, és bizonyos helyzetekben igaz is, hogy a férfiak belefojtják a nőkbe a szót. De ha elkezdjük részletesen elemezni, kiderül, hogy a nők gyakrabban szólnak bele a másik mondandójába. De nem azért, hogy átvegyék a szót, hanem azért, hogy egyetértsenek, és a másikat megnyugtassák arról, hogy ott vannak vele.