Nem állítom, hogy a legnagyobb Madonna-rajongók közé tartozom, de gyakorlatilag az egész életemet úgy éltem le, hogy nem mentem, nem mehettem el egy albuma mellett sem. Mindig az az előadó volt, aki joggal viselheti a pop királynője titulust, mert mellette még Britney Spears és Christina Aguilera sem volt tűnt bájos udvarhölgynél. Amikor kijött egy új Madonna-dal, vagy album, az lesöpört az asztalról minden mást maga körül.

Éppen ezért vártam kicsit gonosz mosollyal legújabb, MDNA nevű lemezét, mert bennem volt, hogy na most megint megmutatja a popszakmának, hogy ki a királynő a popzene várában. Aztán meghallgattam az albumot, első dal, második, harmadik...és aztán amikor véget ért a lemez, nem értettem, hogy mi történt. Vártam két napot, és régi Madonna-slágereket hallgatva álltam neki kritikát írni, nehogy olyat írjak, amit talán még nem érdemel meg az énekes.

Külföldi kritikákat olvasva is azt láttam, hogy sokan álltak hozzám hasonlóan értetlenül a hallottak előtt, legtöbben azt a kérdést feszegetve, hogy vajon kell-e egy 54 éves énekesnőnek kislányokról és kislányokkal énekelnie. Nem, nem arról van szó, hogy Madonna vonuljon be az első nagyi boltba és vegyen otthonkát és gurulós bevásárlókocsit. Igenis lehet valaki szexi 54 évesen is. De tinilány nem. Vagyis lehet, ha nagyon akar, de akkor rövid úton nevetség tárgya lesz. Amikor sok-sok éve az egyik díjátadó gálán lesmárolta Britney Sprears-t, mindenki nevetett, mert látta a mozdulatban Madonna iróniáját (Britney Spears valószínűleg nem). De most, amikor M.I.A. és Nicki Minaj között ugrál a Give Me All Your Luvin című dalban, azt érzi, hogy ez az irónia most kicsit Madonna ellen fordult. Pláne ezt érzi, ha azt kell megállapítania, hogy ez a dal az egyik legjobb az albumról (vagy legkevésbé rossz).

Hasonló érzésünk van a Girl Gone Wild kapcsán is, főleg ha megnézzük a klipjét. A világ legjobb férfi modelljei és táncosai vonaglanak néha Madonna körül, néha egy almát harapdálva. Értjük a szándékot, a popkirálynő újra jól meg akarja botránkoztatni a zenei világot, de legutóbbi lemeze óta ezt nála sokkal művészibb és jobb formában teszi meg egy bizonyos Lady Gaga.

Az MDNA-val az a probléma, hogy megszoktuk: Madonnát csak Madonnához lehet hasonlítani. Ha nem így tennénk, egy olyan szintre húznánk le, ami ellen mindig is küzdött zenéivel. De ha önmagával hasonlítjuk össze, ez a lemez mindenképp csalódás. Így két választás marad: vagy másokhoz mérjük, és megállapítjuk, hogy sikerült hoznia egy átlagot, vagy türelmesen várunk a következő stúdióalbumra, hátha újra leesik az állunk.