Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Vígszínházban a Down Világnapot, melynek keretében a színház épülete egy hatalmas játszótérré alakult át. Fél tizenegykor már gyülekeztek a gyerekek és kísérőik a Vígszínház előtt. Volt aki az óriás nyuszival fényképezkedett, volt aki adomány mignont vásárolt, de a gyerekek közül sokan a színes babzsákfoteleket támadták meg egy kis hancúrozás apropójából.

A rendezvényt a nap házigazdája, a Vígszínház igazgatónője, Eszenyi Enikő nyitotta meg, akinek bejelentését, miszerint Presser Gábor lebetegedett, így most nem fog tudni énekelni, lemondó sóhajok kísérték. Azonban mielőtt még eluralkodhatott volna a szomorúság a közönség soraiban, Eszenyi Enikő hozzáfűzte, hogy ezért Falusi Mariannal közösen lép fel Presser Pici, mire rögtön visszatért a lelkes hangulat. A műsorvezetők posztját a szokásokhoz híven idén is Fesztbaum Béla és Novák Gyurcsi töltötte be.

Az első fellépő nem más volt, mint a már említett Presser Gábor, akinek valóban igen kevés hangja volt, azonban arra pont elegendő, hogy elénekelje a Túl a Maszat-hegyen című előadásból a náthás angol költő dalát. Majd érkezett Falusi Mariann, és felhangzott a Ne szeress engem című sláger, amely osztatlan sikert aratott. Ezután következett Berecz András, aki elmesélte A hadvezér és a 300 éves bölcs öreg esetét, ami azzal a tanulsággal zárult: "Ha van árvíz, ha nincs, szántani akkor is kell!".

A nap egyik legérdekesebb előadása egy fogyatékkal élőkből álló társulat, a Divaldo Hopi Hope Színház: S.O.S. – R.U.R. című produkciója volt. A Divaldo Hopi Hope küldetése, hogy a toleranciát hirdesse, azaz a fogyatékkal élők integrálását, megértését tegye lehetővé a művészet által. Előadásukban a környezetvédelemre hívták fel a figyelmet.

A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola növedékei ízelítőt adtak az artisták világából, az egymást lábbal dobáló fiúk és egy lány produkciója hatalmas sikert aratott. Miközben a nagy színpadon néptánc bemutatót, fúvósegyüttest, mese előadást, vagy épp animációs kisfilmek vetítését nézhette a közönség, a színház többi területén más-más programokkal várták a gyerekeket. Több helyen is voltak arcfestők, így egy óra környékére már a legtöbb apróság arcán ott virított egy színes virág, vagy valami más mintázat. De nagy népszerűségnek örvendtek a kézműves foglalkozások is, ahol ragasztani, színezni, gyurmázni is lehetett. Időről időre pedig hangos pukkanások jelezték, hogy a lufihajtogató bohócok remekművei bizony nem tartanak örökké. A büfénél hatalmas játszóházat rendeztek be a szervezők, labda medencével, mászókával, készségfejlesztő játékokkal, de volt külön LEGO-sarok is.

A karzaton, a Mese-műhelyben kortárs illusztrátorokkal közösen készítettek festményeket, rajzokat a gyerekek. A kész művekből március 21-én, szerdán – a Down Szindróma Világnapján – nyílik kiállítás a budapesti Szimpla Kertben. A fogyatékkal élő és ép gyerekeknek Kismarty-Lechner Zita, Nagy Dia, Endrődi Katalin, Baranyai András, Glaser Kati és Agócs Írisz segített a képek elkészítésében.

A negyedik alkalommal rendezett Down Világnap ismét sikerrel zárult, a jókedvre és a tengernyi programra senkinek sem lehetett panasza.