Igaz, az Állatkert idén hivatalosan már a 146. születésnapját ünnepli, ténylegesen mégis éppen csak a századik évét tapossa, 1912-ben alakult ki ugyanis a kert mai arca. A korábban üzemeltető részvénytársaságtól 1907-ben vette át a főváros, majd hosszadalmas átalakítások után, 1912. május 20-án nyílt meg újból a közönség előtt. Ezt a jeles dátumot tervezik idén a Varázshegy megnyitásával ünnepelni. A Nagyszikla belsejében helyet kapó kiállítás és rendezvénytér az Állatkert főigazgatója, Persányi Miklós szerint „egy száz éves álom megvalósítása” lesz. A projektet jelenleg nagy titkolózás övezi, a részleteket meglepetésnek szánják, annyi viszont biztos, hogy az interaktív kiállítások mellett 3D-s vetítőteremmel, szimulátorokkal vagy akár dinoszauruszokkal is találkozhatunk majd a Varázshegy gyomrában kalandozva.

Kevésbé látványos, de annál hasznosabb újdonságokkal is gazdagodik az Állatkert. A felszín alatti futó, a Széchenyi Gyógyfürdő termálvizét szállító csövek által leadott extra hővel történő fűtés már most próbaüzemben működik. Ugyancsak a lábunk alatt építik ki a csapadékvízgyűjtő és -szikkasztó rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az összegyűjtött esővizet öntözésre használhassák. Az ázsiai illetve az amerikai növénygyűjteményben is rekonstrukció folyik, ami a japánkert felújításával és a pingvinkifutó megnagyobbításával jár majd együtt. A folyó munkálatok közül mégis a Főkapu épületének műemléki rekonstrukciója érdemli a legtöbb figyelmet, lévén a fél bejáratot eltorlaszolja a hatalmas építkezés. Az új épületben egy, a kert nyitva tartásától függetlenül üzemelő étterem-kávézó, információs pont és mosdó kap helyet, illetve internetelérést is biztosítanak majd.

A nem kevés és nem kisméretű építőanyag-hegy között lavírozva minden állat szabadon megtekinthető ugyan, de a kellemetlenségek kompenzációjaként március 15-től egy hónapig 15%-os kedvezménnyel látogathatjuk a kertet. Az építkezések április végére tervezett befejezése után viszont, - a támogatások csökkenése és az általános infláció miatt, - legalább ugyanekkora áremelkedéssel kell számolnia az érdeklődőknek, ám ekkor már egy sok újdonságot tartogató élményre válthatunk jegyet.

Ezek közé tartozik a legújabb szenzáció, a február 19-én született kis zsiráf, Szeráf, aki nemsokára nem lesz egyedüli "gyerek" a zsiráfok között, mivel másfél hónap múlva újabb borjúra számíthatunk. A tavasz többeknél is szárba szökkentette a szerelmeket, biztosat még nem tudhatunk, de talán szaporulat várható a jegesmedvéknél, a flamingóknál, illetve az elefántoknál is. A nemrég érkezett vombatokat továbbra is nagy érdeklődés övezi, nem is csoda, hiszen még akkor is egy-egy ölelgetni való plüssmacira hasonlítanak, amikor alszanak. A lassan kamaszkorba lépő tigriskölykök sem vesztettek semmit óriásmacska-szerű bájukból, csupán méreteikben lettek már-már a szüleikhez hasonlók. Egy kevésbé közönségkedvenc, de annál jelentősebb felfedezésnek számító állatfaj is érkezik a kertbe, a Lord Howe-szigeti botsáska személyében. Az 1930-as években kipusztultnak hitt rovar néhány megmaradt példányát 2001-ben fedezték fel egy elzárt kis sziklaszigeten, azóta Ausztráliában szaporítják, a tenyészprogram keretében pedig hamarosan – Európában elsőként – hozzánk is megérkeznek az első peték.

[caption id="attachment_20526" align="aligncenter" width="670" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

A kisebb átalakítások során például az eddigi Élet-halál Ház Kedvenc házzá változik, ami a városi életmód mellett kivitelezhető háziállat-tartás bemutatásának hasznos feladatát látja majd el. Emellett a tervek közt szerepel egy rájasimogató illetve egy, az éjszakai életmódú szavannai állatokat bemutató ház kialakítása is. Természetesen ezekhez anyagi források is szükségesek, de Csomós Miklós főpolgármester-helyettes biztosított minket afelől, hogy „az Állatkert fontos az önkormányzatnak, és mindent megtesznek, hogy ezután se szenvedjen hiányt semmiben”.

Minden adott tehát ahhoz, hogy a tavalyi évben több mint egymillió látogatóval a hasonló kulturális intézmények között magasan az élen járó Állatkert idén is magához vonzza az embereket. Hiszen aki csak egyszer is volt itt, az tudja, hogy szép tavaszi hétvégéken talán nincs is jobb dolog Budapesten, mint a mélázó tevék és a zajongó pelikánok között sétálgatni. Egy olyan helyben pedig, amit egy évszázada imádnak kicsik és nagyok, és még az ott dolgozók is csak szeretettel és lelkesedéssel tudnak róla beszélni, nem hiszem, hogy nagyot lehetne csalódni.