Amikor az új albumról nyilvánosságra került a We Take Care Of Our Own című dal, már tudtuk, hogy valami igazán jó van készülőben. Egy hete bárki beszerezheti "A Főnök" legújabb korongját. Az elsőt 1953-ban adták ki, és ez volt az egyetlen, ami nem került be a Billboard éppen aktuális top 5 lemeze közé. Az első nagy áttörés a Born To Run volt, és azt követően is mindegyik albumán találunk azóta ikonikussá vált slágereket. A Streets of Philadelphia, a Dancing In The Dark, vagy éppen a Born In The U.S.A. mind olyan dal, amelyet azok is egyből felismernek, akik nem tartoznak Bruce Springsteen rajongói közé. Egyébként valószínűleg kevesen vannak ilyenek, ugyanis az elmúlt negyven év elég volt ahhoz, hogy az igényes rockzenét kedvelők a szívükbe zárják azt az irányvonalat, amelyet Springsteen képvisel.

Azt, hogy miben is áll ez az irány, jól példázza a mostani album: meg nem alkuvó innováció, amely mégsem szakad el a rock gyökereitől. Valószínűleg éppen ez az, amitől 17 album után sem unjuk meg, vagy nem tesszük fel azt a kérdést, hogy "mit akar még itt ez a vén kecske?". Mert lehet, hogy Bruce bácsi felett elszálltak az évek, de ő a száguldó időt valahogy mindig a gitárhúrok közé tudta terelgetni. Nem maradt egy dalos, egy albumos előadó, és vén kecske se lett közben.

A Wrecking Ball első dala, a már említett We Take Care Of Our Own megadja a "springsteen"-es alaphangulatot, és ez a későbbiekben sincs másképp. A kiválóan hangszerelt dalok között a ritmusos-pörgős zene mellett helyet kap néhány olyan szerzemény is, mint a Jack Of All Trades, vagy éppen a This Depression, amelyek visszafogottságukkal helyet adnak Bruce rekedtes hangjának, hogy aztán a következőkben újra szóljon a gitár és pörögjön a dob. Végighallgatva az albumot, mindent a helyén találunk, sehol nem kevés, se nem sok, sehol nem túl sima, de nem is túl durva, mindezek egyszerre vannak jelen mindvégig. A rock klasszikus vonalába itt-ott keveredik valami eddig nem annyira megszokott hangzás, mint például a Rocky Ground vagy a Death To My Hometown című dalokban, de még bőven a befogadhatóság határán belül.

Mindenképp említésre érdemes a dalszövegek változatossága és Bruce Springsteentől megszokott mélysége. Ezért is viselheti még mindig A Főnök becenevet. Sokan tudják, hogy hogyan kell zenélni, de csak kevesen tudják, hogy miért. A Főnök mindig tudja, hogy mit és miért tesz, kinek akar mondani, és megtalálja a legmegfelelőbb utat a céljaihoz. Eközben nem zárja ki a hallgatót, minden egyes lemez egy műhelylátogatás a mesternél, aki mindig új víziókat képes megnyitni azok előtt, akik akár csak egy számát is meghallgatják.

A lemezt ajánljuk, azoknak, akik ismerik és szeretik Bruce Springsteent, mert egy újabb kiváló merítéssel gazdagodhatnak, és ajánljuk azoknak is, akiknek eddig nem ismerték őt, mert biztosak vagyunk benne, hogy a Wrecking Ball meghallgatása után a régi albumokat is sorra fogják végig hallgatni.

Bruce Springsteen: Wrecking Ball című albuma a Sony Music gondozásában jelent meg.