[caption id="attachment_20117" align="alignright" width="241" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

A nézőtérre érkezve sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon jó előadásra érkeztek-e? A színházterembe lépve, ugyanis egy Beatles koncert kellős közepébe csöppen az ember. Vári-Kovács Péter, Simon Kornél és a The BlackBirds tribute zenekar két tagja olyan híres slágereket adnak elő, mint a Yesterday és a Help!. A zenei felvezetés végén kialszanak a fények, és kezdetét veszi az előadás. Sötétben. Kovács Patrícia hangját halljuk, azonban látni nem látjuk. Vakon pislogunk, miközben a színpadon zajlik az élet. Azonban nem kell megijedni, nem egy újfajta, modern darabról van szó, ahol a közönség végig a sötétben gubbaszt, és csak hallgatózik. Csupán azt a rövidke időt kell kibírnunk az áldott világosság nélkül, míg a darab története szerint elmegy az áram. Ekkor felgyúlnak a fények és megláthatjuk, hogyan viselkednek az emberek, amikor nem látják egymás arcát.

Egy áramszünet már alapvetően is sok komikus helyzetet rejthet magában, de ha mindezt megfejeljük jövendő apósunk (Blaskó Péter), volt barátnőnk (Liptai Claudia), a szomszéd vénlány (Pokorny Lia), a villanyszerelő (Papp János), a szomszéd, akitől eltulajdonítottuk a bútorait (Simon Kornél), és egy gazdag műgyűjtő (Vári-Kovács Péter) érkezésével, akkor teljes lesz a káosz.

A történet röviden: Brindsley Miller (Schmied Zoltán), szobrász és újdonsült fiatal menyasszonya Carol Melket (Kovács Patrícia) kölcsönvették a szomszéd bútorait, hogy az ízléses berendezéssel jó benyomást gyakoroljanak Carol édesapjára, és a gazdag műgyűjtőre, aki Brindsley szobraira kíváncsi. Minden rendben is lenne, csakhogy elmegy az áram, és sorban megérkeznek a fent felsorolt delikvensek, ami értelemszerűen hatalmas bonyodalmakhoz vezet. A sötétben mindenki őszintébb, feszültebb lesz és fény derül olyan titkokra is, amiket a nappal jótékonyan eltakart volna.

Puskás Tamás igazán kacagtató vígjátékot rendezett, könnyed és szórakoztató az a közel másfél óra, amit a Centrál Színházban eltölthetünk. A számtalan helyzetkomikumnak köszönhetően a nevetés garantált. A színészek remekül állják a sarat, bár nincs könnyű dolguk. Liptai Claudia a nagyszájú volt barátnő szerepében könnyen belopja magát az ember szívébe, bevallom én vele tudtam a legkönnyebben azonosulni az előadás során. Schmied Zoltán a darab kulcsfigurája, a legtöbb komikus helyzet hozzákapcsolódik, elképesztő, ahogy a „sötétben” megpróbálja visszacsempészni szomszédja bútorait, és sokszor csupán egy-egy centin múlik, hogy nem lök fel valakit. Simon Kornél meleg műgyűjtőként brillírozik, míg Pokorny Lia rendkívül ijesztőre maszkírozva játssza a prűd vénlányt.

[caption id="attachment_20144" align="aligncenter" width="670" caption="A galéria megtekintéséhez kattintson a képre (Fotók: Weidner Balázs)"][/caption]

A Black Comedyben kereshetünk mély igazságokat, megpróbálhatjuk aktualizálni a történetet az élet hazugságait emlegetve, azonban sokkal jobb elfogadni annak, ami: egy jó vígjátéknak. Ne akarjuk megmagyarázni az életünket Peter Shaffer által, csak élvezzük, ahogy magunkra ismerünk, és elképzeljük, mi hogyan viselkednénk hasonló helyzetben, majd nevessünk, kacagjunk önfeledten!

[gallery link="file"]