Brian Selznick könyvének rajongójaként csalódva jöttem ki A lelelményes Hugo vetítéséről, de azok sem voltak maradtéktalanul elégedettek, akik nem ismerték korábbról a történetet. Hogy az utóbbiak miért?

Mert noha Scorsese filmje tényleg gyönyörű, csodálatos világba kalauzolja el a nézőt, mégis az alkotás a maga több mint két órájával túl hosszú, sokszor leül, a végén pedig a filmezés kezdeti időszakába visszarepítő rész némileg öncélúnak hat, átjön, hogy azoknál a jelenetknél a rajongó Scorsese kezében volt az irányítás és nem a racionális direktoréban. Nem tagadom: a képek magával ragadják, elvarázsolják a nézőt, Martin Scorsese remekül használja a 3D-t, azonban a történetet nem sikerült jól adaptálni. Az eredeti sztorin Scorsese sok ponton változtatott, amitől teljesen más lett a mű lényege, mint Selznick könyvében volt.

Hugo egy árva kisfiú, aki nagybátyja eltűnése után egyedül él a párizsi pályaudvaron, ahol a vasútállomáson található órák karbantartását végzi rokona helyett. Amikor nem dolgozik, akkor egy robotot szeretne megjavítani, ami tragikusan elhunyt édesapja után maradt rá. A szerkezet megszereléséhez azonban alkatrészekre van szüksége, amelyeket egy játékboltból lopkod össze.

A kötetet kedvelő szemszögéből Scorsese filmjének alapvető hibája, hogy Hugóból és a játékboltos George papa nevelt lányából, Isabelle-ből barátokat csinál, holott a könyv alapján a két gyermek nem igazán barátkozik össze, folyamatosan küzd egymással. Egy szereplőt Scorsese kiírt a történetből, másokat viszont beletett, illetve az állomásfelügyelő szerepét lényegesen felnagyította, mindezek mellett pedig számos jelenetet, történést megváltoztatott. Hugo édesapja például nem hazaviszi az automatát a múzeumból, hanem ott dolgozik rajta, és akkor hal meg, egyik éjjel, amikor azt bütyköli. Hugo a leégett múzeum romjai közül szedi ki a szerkezetet, ezért válik rögeszméjévé, hogy megjavítsa azt.

Amit viszont pozitívumként kiemelnénk az a karakterek kiválasztása: Hugo, Isabelle és George papa szinte tökéletes másai annak, ahogy Brian Selznick a könyvében lerajozolta őket.

Mindent összevetve, egyszer tényleg érdemes megnézni a filmet, de után a könyvet is el kell olvasni.