A mohácsi sokácok télbúcsúztató, tavaszköszöntő és termékenységet hirdető ünnepén a busócsoportok tülkölve, kiabálva vonulnak végig az utcákon. Hajdanán minden háznál megálltak, és hasonló hangoskodások közepette fejezték ki jókívánságaikat, amit a családok ennivalóval és jó borral köszöntek meg. Ez a szokás azonban mára leegyszerűsödött, mondhatni kiszorult az utcára.

Öltözetük viszont még most is olyan, mint a 18. század végén: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, cifra gyapjúharisnya és bocskor. A derekukra erősített kötélre vagy övre marhakolompokat akasztanak. Elmaradhatatlan „hangszerük” a kereplő és a fakürt, amellyel fülsiketítő zajt csapnak. De a busókat igazán fickóssá a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc teszi. Őket kísérik az utca népének távol tartására szakosodott jankélek, akik a tradíció szerint hamuval és liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral tömött zsákjaikkal csépelik a csúfolódó gyerekeket. Velük vonul a maskarának nevezett lakodalmas viseletbe öltözött férfiak és a lefátyolozott arcú nők csoportja is.

A mára turistalátványosságként számon tartott busójárás ugyan sokat veszített eredeti hagyományaiból, ám a látvány mindenért kárpótolja a vendégeket. A karnevál minden évben a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A maskarák, a jankélek és a csónakokkal érkező busók itt találkoznak az ördögkerekes, a kürtös, a teknős, az ágyús és a szekeres bandákkal. Az ágyú dörejére a több száz főt számláló sokadalom bevonul a főtérre, és ezzel együtt elkezdődik a szabad farsangolás. A busók később a környező utcákban és a Duna-parton is iszonyú lármát csapnak, majd sötétedés előtt visszatérnek a főtérre, és az óriási máglya körül táncolnak, pimaszkodnak, mulatoznak az emberekkel. Ezzel zárul a Farsangvasárnap. Kedden aztán ismét tüzet gyújtanak, elégetik a telet szimbolizáló koporsót, és annak körültáncolásával köszöntik a tavasz eljövetelét. E két jelentős esemény mellett azonban temérdek program, zenekar és kiállítás garantálja az önfeledt szórakozást a többi napokon is.

Ám ne csak a bulizás alkalmát lássuk meg ebben a nagyszerű programban, a hagyománytisztelet is inspiráljon bennünket, hiszen méltán büszkék lehetünk arra, hogy a mohácsi busójárást 2009 őszén az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.