Sokáig tipródtunk Berlinben lévő kollégáimmal, hogy elmenjünk-e megnézni a Young Adult, azaz a Pszichoszingli című filmet. Visszatartott minket, hogy az eredetileg otthon is mozis forgalmazásra tervezett alkotást végül nem hozzák ki nagy vászonra, csak DVD-n lesz elérhető valamikor. Végül győzőtt a kíváncsiság, és nem bántuk meg. Sőt, sajnáljuk, hogy Magyarországon nem lesz moziban.

A film szerethető, viszont a Charlize Theron által megformált karakter nagyon nem. Szerencsére, és ezért nagyon hálásak vagyunk Theronnak, a rendezőnek és a forgatókönyvírónak is. Mavis Gary-nek ugyani nem szabad kedvesnek lennie, a sztori miatt kimondottan tilos, hogy a néző megszeresse. De Charlize Theron remek munkát végzett: utálható, besavanyodott, gonosz elvált szinglévé lett, akit a moziszékben ülve nagyon lehet gyűlölni. Majd, ahogy a cselekmény halad előre változik az ember érzése, azonban nem szeretetté alakul, hanem sajnálatot érzünk iránta.

Harminc fölötti nőként azonban az ember lánya valahol meg is érti őt. Itt hangsúlyoznám, hogy nem azt érti meg, amit és ahogyan tenni készül, hanem azt, hogy egyre magányosabb és kétségbeesetebb attól, hogy egyedül van, a munkájának, meg a kutyájának él. Harminc fölötti nők nézzünk magunkba őszintén: ki ne lett volna már úgy, hogy a kreténebbnél kreténebb pasik után, amikor hosszabb ideig egyedül volt, ne zuhant volna meg hosszabb vagy rövidebb időre?  Ki nem gondolkodott el egy-egy sikertelen kapcsolat után legalább félszer azon, hogy ó mégis a Bélát kellett volna választanom? Ki nem utálta még a Valentin-napot azért, mert épp senki nem küldött neki egy darab kedves sms-t sem? Ugye? Szinte biztos, hogy mindenkinek voltak már rossz napjai a magánlete miatt, valószínű, hogy a legtöbben estünk is már kétségbe az egyedülállóság miatt, hiszen az idő rohan...

Jason Reitman a Köszönöm, hogy rágyújtott, a Juno és az Egek ura után ismét érdekes témához nyúlt. A szinglik élete mindennapjaink témája, amely sok vitát kavar, számos kérdést vet fel: például, hogy tényleg jól érzik-e magukat a szinglik, valóban az egyedül létre vágynak-e? A Pszichoszingli sok kérdésre választ adhat, ezzel együtt pedig újabbakat vet fel.

A film forgatókönyvét az a Diablo Cody jegyzi, akivel Reitman a Junót is készítette. Most is remek sztorit, jól kidolgozott karaktereket köszönhetünk neki, akiknek a megformálásra szerencsére megtalálták a legmegfelelőbb színészeket. Theron mellett a mellékszerepben feltűnő Patton Oswalt is kitűnő, a többieknek pedig már csak asszisztálniuk kellett kettőjük játékához.

A történet:

Mavis Gary a férjétől elvált szingli szellemíróként tiniregényekkel foglalkozik, azonban alkotói válságba jut. Egy nap értesítő e-mailt kap arról, hogy egykori gimáziumi szerelme boldog apa lett. Mavis úgy dönt visszatér szülővárosába és újra meghódítja egykori szerelmét...