Azt rögtön a kezdet kezdetén hangsúlyozzuk: akik nem tudják elengedni magukat, nem szeretik, ha idegenek társaságában aktív részesei kell, hogy legyenek egy estének, azoknak nem ajánljuk ezt a kikapcsolódási formát. Ők valószínűleg csak feszengenének két-három órán át. Az előadás ugyanis interaktív, a színészek a nézők között léteznek, sőt be is vonják őket a darabba, mindeközben pedig időről időre hagyják, hogy vendégeik elfogyasszák vacsorájuk következő fogását. Az újdonságra, érdekesre nyitottak számára azonban kimondottan kellemes kikapcsolódást jelent a produkció, amely azzal, hogy nem hagy minket a színházi székünkbe belesüppedni néhány órára tökéletesen elfeledteti velünk a hétköznapok búját-baját.

A dizőz halála zenés vacsoraszínházi est, remek zenével és némi furmányos csavarral a sztoriban. Az előadás új, magyar darab a két éve működő Gyilkosság a vacsorán repertoárjában. Különös kísérlet a másik három előadásuk mellett, amelyek mind interaktív prózai művek. E produkció a revük revü csillámporos, ámde sötét kulisszái mögé kalauzolja a nézőt. Adott egy három tagot számláló baráti társulat, akikhez új dizőz érkezik. Ismét. Ugyanis a korábbiak mind elhunytak. De, hogy vajon mi történhetett velük, az rejtély. A halálozás azonban egyre inkább kikezdik a baráti viszonyokat...

Azoknak, akik még nem jártak ehhez hasonló előadáson, az első néhány percben biztos, hogy furcsa lesz az, hogy a színészek nem egy színpadon, tőlük tisztes távolságban játszanak, hanem tulajdonképpen közöttük. Minden tiszteletem a művészeké: elképzeléseim szerint nem lehet könnyű egy ilyen darabban szerepelni, főleg úgy, hogy megvan arra az esély, hogy a székeken ülő társaság néhány tagja az étkezés vége felé már kissé kapatossá válik – hiszen alkoholt is lehet kérni a vacsorához –, így nem feltétlen fogják vissza a megjegyzéseiket. Interaktív színház, így mindenre tudniuk kell reagálni: például arra, ha egy vendég mégsem vevő a játékra és nemet mond, amikor felkérik őt táncolni, vagy ha éppen arra, ha valaki túl aktív és olyankor is hozzászól az eseményekhez, amikor nem kellene. De a négyfős (bocsánat, Nyári László zongoristával együtt, öt) társulat – Barnák László, Széll Attila, Molnár Gyöngyi, Hajdú László – bravúrosan megoldja ezeket a „gondokat” és remek estét szereznek a vacsorán résztvevőknek.