[caption id="attachment_17672" align="alignright" width="225" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

Az Én, József Attila musical története még 2010 októberében kezdődött, amikor is a szerzők indultak a Madách Musical pályázaton. Victor, te alakítottad József Attilát már a pályázati előadás során is, milyen érzés most újból részt venni a produkcióban?

Posta Victor: Nekem már akkor is rendkívül tetszett a darab, és nagyon drukkoltam, hogy nyerjen, de végül nem így lett. Szirtes tanár úr azonban úgy gondolta, hogy ebből a pályázati anyagból egy sokkal nagyobb lélegzetvételű előadást kell létrehozni, mint amit akkor mi ott harminc percben előadtunk. Nagyon örülök, hogy végül engem és Nagy Sanyit választottak ki József Attila szerepére.

Milyen különbségek vannak a pályázatra írt darab és a most színpadra állított mű között?

P. Victor: Nagyon sok új jelenet, zene született, de a dramaturgia, a Márta és Flóra szerelemi szálak ugyanúgy megmaradtak. Az akkori alapkoncepció sokban hasonlított a végleges változathoz, az egész előadás mondanivalója ugyanaz maradt, vagyis hogy bemutassuk József Attila szenvedését, őrlődését, mindezt szenvedélyes vonzalmán keresztül előbb Márta, majd Flóra irányába.

Enikő, az X-Faktor alatt már lehetett tudni, hogy a műsor végeztével a Madách Színház színpadán láthatunk majd viszont, azonban akkor nem derült ki, hogy számodra felajánlották ezt a szerepet vagy egy casting alkalmával választottak ki rá.

Muri Enikő: Tihanyi Ákos volt az X-Faktor során a koreográfusom, valamint ő az előadás koreográfusa is, és egy alkalommal azt mondta nekem: „Figyelj Encike! Tudom, hogy szereted a színházat, van egy casting, amire el kellene menned!” Eljöttem, kétszer is visszahívtak, mivel nem tudtak választani közöttem és egy másik lány között, majd végül én kaptam meg a szerepet. Úgy gondolom, hogy az X-Faktor után nincs is nagyobb kihívás, mint hogy szerepelhetek a Madách Színház legújabb előadásában.

A darab József Attila megzenésített verseire épül. A történet mennyire lesz fiktív vagy valóságos?

P. Victor: A történet abszolút reális lesz. A szerzők Vágó Márta és Kozmutza Flóra memoárjai, és József Attila fennmaradt levelezései alapján írták meg a jeleneteket. Így azok a mondatok hangzanak majd el az előadás folyamán, amiket József Attila, Márta és Flóra valóban kimondtak egykor.

M. Enikő: A próbák folyamán végig velünk volt a József Attila Baráti Kör, köztük irodalomtudósok és történészek, akik leellenőrizték a darabot. Az előadás így teljes mértékben valós, megtörtént helyzeteken alapul.

P. Victor: A történetről még annyit, hogy az első felvonás József Attila Mártához, míg a második Flórához fűződő szerelmi kapcsolatáról szól. Az első és az utolsó nagy szerelem köré szőtték a szerzők a darab történetét, ami között eltelt nyolc év.

Hogyan készültetek fel a szerepekre? Ti is elolvastátok a memoárokat?

M. Enikő: Valamiért József Attila művészete sosem állt hozzám közel, nem igazán szerettem őt, épp ezért, miután megkaptam a szerepet elkezdtem reménykedni, hogy hátha mindez megváltozik a darab által. Kezdetben hagytam, hadd sodorjon magával a történet, de mostanában nagyon gondolkozom azon, hogy elolvasom Vágó Márta könyvét. A próbák folyamán nem csak hogy megszerettem, de gyakorlatilag szerelmes lettem József Attilába, Márta már gyakorlatilag bennem él! A személyisége alapvetően is nagyon közel áll hozzám, pont olyan szabadlelkű lány volt, mint én, ami a szívén az a száján típus.

P. Victor: József Attilát megformálni nem csak hatalmas kihívás, de nagy felelősség is, hiszen a nézők estéről estére velem fogják azonosítani a költőt. Sokat olvastam róla, nézegettem a fényképeit és próbáltam megfejteni őt. Még most is vitatkoznak azon, hogy vajon milyen betegsége volt József Attilának, bár skizofréniával kezelték, de ma már azt mondják, hogy inkább Borderline személyiségzavarban szenvedett. Egy nagyon bonyolult személyiségű költőről van szó, akit pont ez tett szenvedélyes zsenivé. Az előadás során megmutatjuk hogyan élt, milyen volt valójában, milyen kapcsolatai voltak a nőkkel, a barátaival, milyen látomásai voltak, ezáltal hozva közelebb az embereket József Attilához és az ő költészetéhez.

[caption id="attachment_17673" align="aligncenter" width="670" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

A próbák során okozott egy jelenet vagy dal bármilyen nehézséget?

P. Victor: Egy ősbemutató mindig egy nagyon izgalmas vállalkozás, hiszen nincs letesztelve a darab nem tudjuk, hogy milyen lesz, hogyan reagálnak majd rá a nézők. A próbák folyamán is rengeteget alakult az előadás, kihúztak, átírtak jeleneteket, új dalok születtek. Az utolsó pillanatig változik alakul az egész darab, de én biztos vagyok benne, hogy nagy siker lesz.

M. Enikő: Nekem nem egy, nem kettő nehézségem volt a próbák alatt. Nagyon sok minden volt, amit igazából nem mertem kipróbálni, hiszen Gór-Nagy Máriánál két év alatt nem tudtam megélni olyan sok mindent. Így például a csókjelenetektől kifejezetten zavarban vagyok még most is. Szinte meztelennek érzem magam ilyenkor, mint egy hollywoodi színésznő egy pucér jelenet során. Bár végül is én is jól járok, meg szerintem a srácok is.

P. Victor: Igen, Enikő jól csókol! (nevetnek)

Így egy héttel a bemutató előtt, ha választanotok kellene, akkor melyik a kedvenc megzenésített versetek az előadásból?

P. Victor: Számomra a József Attila Márta viszonyt legjobban a Tedd a kezed homlokra jellemzi, ez a rövidke vers mindent elmond kettőjük kapcsolatáról.

M. Enikő: Egyetértek, nekem is ez az egyik kedvencem.

P. Victor: „Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.”