Sebestyén Jánost, aki március 2-án lett volna 81 éves, a kórházban érte a halál. Temetéséről később intézkednek. Az orgona- és csembalóművész ötven éven át volt a Magyar Rádió munkatársa.

Czigány György költő és szerkesztő, mint régi kollégát méltatta Sebestyén Jánost: „Számtalan közös műsort készítettünk, Sebestyén János egyike volt annak a számtalan művésznek, akik hajdan a Magyar Rádióban szerkesztőként, műsorvezetőként is megfordultak. Az 50-es évektől előbb zenei rendezőként dolgozott a Bródy Sándor utcában, majd páratlanul színes műsorokat hozott létre. Ha egyet kell kiemelnem, az az Egy rádiós naplójából című, amellyel a hallgató bekalandozhatta a világot Oslótól Párizsig - ez még nem oly rég ment a Katolikus Rádióban. A lakása felért egy múzeummal, rádióújságokat, dokumentumokat gyűjtött a Föld minden tájáról, és ha egy téma szóba került tévedhetetlen biztonsággal nyúlt be egy irat halomba, hogy onnan valamilyen világhíresség levelét húzza ki, Závodszky Zoltántól Rózsa Miklósig, akivel különösen jóban volt. Az élete a mikrofon és az orgona között telt el, amikor az egyik karja lebénult, képes volt Lantos Istvánnal háromkezes koncertet játszani.”

Lantos István zongora- és orgonaművész, a Zeneakadémia volt rektora: „Büszkén mondhatom, hogy a betegsége után Sebestyén János balkeze voltam. De arra is büszkén emlékezem, hogy amíg teljes egészségnek örvendett sok szép és sikeres turnét teljesítettünk együtt. Nem egyszer firtattam, vajon a mikrofon vagy a zene fontosabb számára. Mindkettő - szokta mondani. Én mégis azt hiszem, hogy a zene picit fontosabb lehetett, ő muzsikuslény volt. És a többi, ami köré épült, azt pluszban mi kaptuk tőle ajándékképp. Ő hozta létre a Zeneakadémia csembaló szakát, akik ma e hangszeren mesterien játszanak - Horváth Anikótól Spányi Miklósig - , az ő szárnya alatt növekedtek.”

Horváth Anikó csembalóművész: „Sebestyén János első növendékei közé tartoztam a Zeneakadémia általa alapított csembaló szakán. Nemcsak a tanárom volt, hanem meghatározó személyiség a pályám kezdetén. A kimagasló tudása mellett példaszerű műveltsége, széles körű tapasztalatai hatottak rám. Később tanártársak lettünk a Zeneakadémián, és sok jó ügyért együtt harcoltunk. Mivel a betegsége után is jelen volt a zenei életben, hiszem, hogy a halála nemcsak engem sújt le.”

Forrás: MTI