Szögezzük le: legújabb filmjében Sam Worthingtonnak nem volt könnyű dolga. Úgy kellett minket elvarázsolnia, hogy filmbéli jeleneteinek 90 százalékát szinte egy helyben, egy huszadik emeleti ablakpárkányon tölti.

A Borotvaélen című filmben Worthington egy elítélt zsarut alakít, aki úgy dönt öngyilkosságot követ el: a huszadik emeletről veti magát alá a mélybe. Persze ez csak első ránézésre tűnik így.

Nick Cassidy (Sam Worthington) volt New York-i rendőrtiszt börtönbüntetését tölti, miután a méregdrága gyémánt, amelynek biztonságos szállításáért ő felelt, eltűnt. A volt rendőrtiszt megszökik, majd váratlan döntést hoz: kilép egy New York-i szálloda 20. emeleti szobájának ablakán. A szálloda alig arasznyi párkányán egyensúlyozva igyekszik meggyőzni Lydia Spencer tárgyalót (Elizabeth Banks) az ártatlanságáról. A kibontakozó cselekmény során kiderül, hogy sokkal több forog kockán annál, mint hogy egy ember elvesztheti az egyensúlyát.

A film számtalan csavart tartogat a néző számára, és noha nincsenek benne nagy üldözéses jelenetek, nincsenek nagy lövöldözések, mégis végig izgalmas tud maradni úgy, hogy igazából még a helyszínek száma sem igazán haladja meg a háromnál többet. Sam Worthington formában van, Ed Harris pedig remekül hozza a negatív figurát, bár ez nem meglepő, mindig is jól ment neki.

Az alkotás kapcsán, ami kérdésként felmerült bennünk az az, hogy miért kell szinte minden krimiben, thrillerben vagy akciófilmben legalább egy félmeztelen nőnek vagy nagy női dekoltázsnak szerepelnie? Ugyanis ez utóbbi a Borotvaélenből sem maradhatott ki, viszont a cselekmény szempontjából igazán nem volt fontos. Ez vajh a készítők számára fontos szempont, hogy valami feldobja a forgatást, vagy a férfi nézők nem élveznek még egy igazán jó krimit sem a női test látványa nélkül?  Ha valaki meg tudja válaszolni a kérdést, kérjük tegye meg!