John Suchet számos, a zeneszerzőről szóló könyv szerzőjének elmondása szerint már régóta tudnak az 1823-as levél létezéséről, így a benne található információk nem jelentenek újdonságot számukra, mégis bármi, ami eredeti formájában Beethovenhez köthető, nagy jelentőséggel bír, ahogy ez a kézzel írt levél is.

 „Ez azt jelenti, hogy láthatjuk a kézírását, ami mindig is rendetlen volt, hiszen édesapja korán kivette az iskolából, hogy a zenére tudjon koncentrálni.”- mondta Suchet.

Az eredeti pecsétjét is őrző, 100 ezer euró piaci értékűre becsült Beethoven-levél a lübecki Brahms Intézethez került, ahol Stefan Weymar az alábbiakat nyilatkozta:

„Beethoven nem egy szép kézírású zeneszerző volt… Írt valamit, aztán áthúzta, gondolatai folyamatosan változtak, ahogy haladt előre”.

Beethoven a levélben segítséget kér a hárfás-zeneszerző Franz Anton Stockhausentől Missa Solemnis partitúrájának kiadásához, valamint szembetegségéről is írt, ami abban az időben gyötörte.

A levél végül a címzett leszármazottjához, Renate Wirth zenetanárhoz, majd halála után a Brahms Intézethet került.

„Beethoven, az egyik legnagyobb művész, aki valaha élt. Zenéjét és örökségét az idők végezetéig a világon minden egyes generáció ismerni fogja…. A hatodik Beethovenről szóló könyvemet fogom publikálni ebben az évben, amit az unokáim gyermekeinek fogok ajánlani, hiszen ők is ismerni fogják a zenéjét, nem kell szeretniük, de ismerni fogják.” – tette hozzá Suchet.