Utóbbinak két oka lehet: az egyik, hogy tiszteljük a hagyományokat, a másik pedig a nem elhanyagolható tényezőként felvetődő kényelmi szempont, illetve nosztalgia. Hiszen így Vízkeresztig, vagyis január 6-ig (idén 8.-ára esik a katolikusoknál) még van időnk fejben megszervezni a fa olykor nem egyszerű száműzését a lakásból, és a csillogó díszek mellett még felidézhetjük az ünnepi hangulat pillanatait.

De miért pont Vízkereszt? Nézzünk hát egy kicsit e tradíció mögé! A Vízkereszt, más néven Háromkirályok, egy keresztény ünnep, amikor a nyugati keresztények megemlékeznek a napkeleti bölcsekről (Gáspár, Menyhért és Boldizsár), a keleti keresztény egyházak pedig Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik. Ilyenkor a katolikus templomokban vizet szentelnek, amiből a hívek hazavihetnek. A víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered a magyar vízkereszt kifejezés.

Az első századokban a karácsonyt nem ünnepelték, az egyházi esztendő a Vízkereszttel kezdődött. A régi népszokás szerint az emberek a betegségek elkerülése érdekében ezen a napon állataikat megitatták szenteltvízzel, vagy a különböző nyavalyák és rontások ellen magukra locsolták. Egyes helyeken még a házak földjét is megöntözték, hogy áldás legyen az otthonokon. Az Ipoly környékén a házak falára a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét is felvésték (G+M+B).

Felmenőink időjárás-előrejelzésre is alkalmazták ezt a napot. Úgy tartották, ha Vízkeresztkor esik, akkor hosszú lesz a tél, hideg idő esetén pedig korai tavaszban reménykedtek. Január 6-a tehát nem a karácsonyfák szavatossági idejét, hanem az elődeink számára fontos hagyományok egyikét jelöli, amit ha nem is tartunk számon mindannyian, azért érdemes vele tisztában lennünk.