A most bemutatkozó magyar magángyűjtemény - Bácsi Magda ázsiai kerámiaanyagának legjava - a kínai tengeri kereskedelem hullámsírba került darabjaiból áll. Egyedülálló e gyűjtemény abból a szempontból is, hogy búvárrégészek által felszínre hozott hajóleletek segítségével követi nyomon a kínai kerámiaművesség főbb korszakait a 10. századtól kezdve, egészen a 19. század elejéig.

A távol-keleti tengeri kereskedelem főbb útvonalai Dél-Kínát kötötték össze Délkelet-Ázsia kikötőivel. A legtöbb elsüllyedt hajót ezen a kereskedelmi útvonalhálózaton a mai Vietnam, Indonézia, Malajzia vagy a Fülöp-szigetek partjainál érte szerencsétlenség: az időjárás szeszélyei vagy kalózok küldték őket a tenger mélyére. Csak a 20. század utolsó negyedében kezdődött el feltárásuk. Érintetlen, sokszor több mint 100 000 darabos rakományuk számos megválaszolatlan kérdésre ad választ, s rávilágít a kínai kerámiaművesség alig-alig ismert korszakaira.

Az elsüllyedt hajók anyaga ritka kincseket tartogat a kínai kerámiakészítés klasszikus korszakának számító Song-korból (960–1279). A kerámiák eleganciája, visszafogottsága, harmóniája és szépsége ebben a korban különösen magas színvonalat ért el. Mázszínük a jáde és a bronz színeit idézte: a fehértől a zöld árnyalatain át a barnáig terjedt. Az ókori szertartási tárgyak másolataként készítették el a bronz és a jáde tárgyak formáját és felületét megidéző kerámiákat.

Bácsi Magda gyűjteményében a tengeri régészet leleteit szerencsésen egészítik ki a szárazföldi ásatások révén felszínre hozott kínai régészeti kerámiák, melyek a gyűjtemény időhatárait egészen a neolitikumig nyújtják. A legkorábbi kiállított edény a Kr. e. III. évezredből való, míg a sírfigurák a Kr. u. 4-8. században készültek. A gyűjteményben fontos helyet foglalnak el az Európába érkező kínai export porcelánok: melyek legnevezetesebb darabjai Erős Ágost, szász választófejedelem és lengyel király (1670–1733) gyűjteményéből valók.

A kiállításról további részletek itt olvashatók.