Aki olvasta a Multigáz című könyvet, annak ismerős lehet a két főszereplő: Csete Máté és Topor János. Aki nem tette, ne aggódjon – minden előzmény nélkül is kézbe lehet venni, én is így tettem.

A regény kellemes csalódás volt, az első oldalak után folyamatosan múlt el a szkepticizmusom, egy egészen érdekes és elgondolkoztató történetbe csöppentem. Ez lenne a valóság? Vagy inkább csak annak karikatúrája? Nos, remélem, ez utóbbi. Bár lehet, hogy naiv vagyok. Amit ugyanis ebben a könyvben a média világáról olvashatunk, enyhén szólva is több mint gyomorforgató.

Topor János Hársfalvi Győző médiagurunál kap állást, aki műsorában eddig minden alanyát szétcincálta, és még mosolygott is hozzá. Az idő azonban nagy úr, megérkezik az ifjabb nemzedék, mely meg akarja kaparintani Győző médiatrónját. Ráadásul a gurut felesége is elhagyja, helyette pedig olyan nem várt látogatókat kap, mint például a rendőrség. Ráadásul úgy tűnik, valami furcsa médiabotrányba is cseppent… és ekkor Győző átéli mindazt, amit eddig még nem: a válságot, a szomorúságot, a magányt, és számot vet eddigi életével.

A könyv, mivel humorista az írója, nem meglepő módon tele van humorral, ám mégsem ez viszi előre a történetet. A meseszerű fordulat, - miszerint a rossz szembesül önnön rosszaságával, és jó akar lenni -, ritkán történik meg a valóságban, az már inkább, hogy változtatni szeretnénk magunkon. Nem könnyű, ezt tudjuk. Éppen ezért tanulságos a történet, főleg, hogy bepillantást is enged az igazi kulisszák mögé – ami szintén túlzásnak tűnik, de mindenesetre elgondolkoztató. Érdekes történet, érdekes, néha idegesítő karakterekkel, vicces és kevésbé vicces poénokkal.
Kovács András Péter trilógiájának második kötete az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg.