Száz évvel ezelőtt, 1911. december 8-án nyitotta meg kapuit az akkori Tisza Kálmán téren Budapest második dalszínháza, a Népopera, amely nem csak nevében volt más, akkor még kívülről sem pont úgy nézett ki, mint most. Az Erkel Színház nevet csak 1953-ban kapta. Már akkor az ország legnagyobb befogadóképességű színházépülete volt a maga 1953 férőhelyével. A külső-belső megjelenésében szokatlanul puritán épületet a kor neves építészei, Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, építése 9 hónapig tartott. A fehér falakon akkor még az egyetlen díszítés Pór Bertalan freskója volt a színpadnyílás fölött - a nézőtéri büfé két híres és 2009 óta műemléki védettséget élvező freskója, Bernáth Aurél alkotásai csak sokkal később, 1973-ban kerültek a falakra).

[caption id="attachment_14341" align="aligncenter" width="670" caption="Kattints a fotóra a képgaléria megtekintéséhez!"][/caption]

Az épületnek és a falai között működő intézménynek egyébként igen változatos a történelme. Itt kezdte pályafutását Honthy Hanna, illetve 1956 október 22-én itt játszotta el Bartók 3. zongoraversenyét Cziffra György is, majd másnap emigrált. Az évek alatt számtalan közösségi eseménynek otthont adó Erkel Színház talán legfurcsább programja egy bokszmeccs volt. Az épület 2007. június 7-én telt meg utoljára egy búcsúkoncerten. Azóta a nagyközönség előtt zárva van.

[caption id="attachment_14338" align="alignright" width="260" caption="Kovács Kolos megszeli a születésnapi tortát"][/caption]

A kiváló akusztikával rendelkező, 20. század eleji épület a felújítás nyomán a 21. század fontos kulturális központja lehet - legalábbis így szólnak a tervek. Az Erkel ma is az ország legnagyobb befogadóképességű színházépülete: hétszáz férőhellyel (ez kb. az Operettszínház férőhelyeinek száma) haladja meg a második helyezettet, az Operaházat. A jelenleg rendelkezésre álló forrásokból az első és legfontosabb feladat egy átgondolt szakmai koncepció alapján megvalósuló tervezés. Mozsár István ügyvezető igazgató, aki az újjáépítés lebonyolításáért felel, a bejárás előtt elmondta: „Az épületben láthatnak csúnyának tűnő helyeket, leomlott vakolatot, lyukakat a falakon, de ezek nem statikai problémák, könnyen orvosolhatók. Az épület a már felméréseket végző szakemberek szerint nem életveszélyes, sőt a hírekkel ellentétben meglepően jó szerkezeti állapotban van. Nem lebontani kell, hanem megmenteni. Terveink szerint lesz forgószínpad, az eddigi kézi díszlethúzást gépesítjük, a kiváló akusztika miatt megtartjuk a nézőtér struktúráját. Kiemelt szempont lesz, hogy az épületet tovább lehessen fejleszteni, tehát olyan modulokat építtetünk bele, amelyek később lehetővé teszik még modernebb berendezések beszerelését.”

A felújítás megálmodói olyannyira bíznak a sikerben, hogy a bejárással egy időben az Operaház weboldalán elindult az Erkel-visszaszámláló, amely 2012. december 8-áig folyamatosan mutatja, hány nap van még hátra a megújult színház megnyitásáig. A közös séta a színpadon ért véget, ahol Kovács Kolos, az Operaház neves basszistája, Mozsár Istvánnal és Héja Domonkossal együtt megszegte a 100. születésnapra készült tortát, méghozzá azzal a karddal, amit Kovács Kolos is viselt a színpadon, a Bánk Bán II. Endre királyaként.

A bejárás során számtalan díszletet és kelléket is láttunk. Mozsár István elmondása szerint az Erkel Színház 400 ezer (!) darabos jelmezgyűjteménnyel bírt, amelynek egy jelentős részét nem fogják tudni kimenteni, ezeket más színházaknak, kisebb társulatoknak, akár iskolák drámatagozatainak adományozzák. A jellegzetesebb darabokat azonban kiállítják, illetve elárverezik - ilyen és hasonló forrásokból is igyekeznek kiegészíteni a rekonstrukcióra szánt 1,8 milliárd forintos állami támogatást.
[gallery link="file"]