Jó, azt is bevallom, nagyjából tudtam, hogy mi vár rám. Néhány éve ugyanis Amerikában járva volt szerencsém élőben is belépni Ripley csodálatos világába. Be mertem lépni habozás nélkül, mert a kíváncsiságom már régóta hajtott, hogy megtudjak többet a földön termett számtalan furcsaságról. És hát nyilvánvaló volt, hogy ha a múzeum erről szólt, akkor a könyv is e furcsaságok bemutatására törekszik majd, talán még nagyobb számban is, mint amit egy múzeum bevállalhat.

A közel 250 oldal tele van bizarrabbnál bizarrabb dolgokkal, különböző témák szerint csoportosítva. „Állati dolgok”, „Testi furcsaságok”, „Bizarr rejtélyek”, „Csodálatos tudomány” - csak néhány a könyv 12 kategóriájából. Minden oldalnak van egy-két fő cikke, és másik 10-15 rövid, témába vágó furcsaság. Azt hiszem, ha valaki kezébe veszi ezt a könyvet, alig néhány perc után meg lesz győzve: az emberi fantázián csak a természet fantáziája tesz túl.

Igazából lehetetlen könyv. Mert az ember csak előveszi, belelapozgat, és újra és újra talál valamit, ami felkelti az érdeklődését. Legyen az híres testi furcsaságokról készült viaszbábu képe, egy fotósorozat legyekről, amelyeken a legyek különböző méretarányos tárgyak használata közben láthatók, vagy akár egy beszámoló egy emberről, aki egy teljes hónapon keresztül repülőgépen élt, hogy legyőzze repülésfóbiáját.

A könyv persze nem tud nem zsúfolt lenni, de valójában ezt is megbocsátom neki. A sok szín, a sok fénykép, a helyenként színes szövegháttér, a különböző betűtípusok (ugyanakkor persze következetesen használva) kissé telítik az olvasót. Igazából gusztus dolga is, hogy mit néz meg az ember. Mert a csokival bevont sáskák még csak-csak, de a saját farkát emésztő kígyó már határeset, és bizonyos ételfaló-versenyen készült képek kifejezetten a gusztusosság határain túl vannak. Ugyanakkor helyes ötletnek találtam a gumicukorból készült kristálycsillár-utánzatot, lenyűgözött az a kép, amelyen egy londoni művész egyetlen 8x3 méteres tüllanyagból készítette el Rembrandt arcképét, és az a kínai festőművész is, aki oly tökéletesen festi be modelljeit, hogy azok teljesen beleolvadnak a környezetbe, mintegy láthatatlan emberként.

Robert Ripley 1918-ban kezdte gyűjteni a világ leghihetetlenebb igaz történeteit, s a Ripley’s rajongói ma is egyre-másra gazdagítják a gyűjteményt, melyet világszerte 31 Ripley’s múzeumban mutatnak be. Európán belül Dánia és Anglia dicsekedhet ilyen furcsa-múzeummal, és talán nem meglepő, hogy a legtöbb Ripley’s múzeum az Egyesült Államok területén található.

Az Alexandra kiadó gondozásában megjelent kötet „Ripley’s Hiszed vagy nem – Lépj be, ha mersz!” címre hallgat, és bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mindazoknak, akik nyitottak a világra, és különösen annak furcsaságaira.