Eredeti szöveggel, de új, modern stílussal szólítja meg a nézőket Csongor és Tünde a Vígszínház házi színpadán. Az eredeti öt felvonást, Puskás Zoltán rendező ezúttal egyre cserélte, és bár rengeteget húztak a darabból, a történet így is érthető, nincsen hiányérzetünk a kimaradt jelenetek miatt. Az előadás során felhangzik több dal, táncra pattannak az ördögfiak, és a vége felé megismerhetjük a tündérek magyar virtusát is. Vörösmarty művét sokan, sokszor állították már színpadra, de igazán szórakoztató feldolgozás kevés volt ezek között. A Vígben szerencsére nem estek a túlzott komolyság hibájába, így az előadás alatt sokszor lehet elfojtott kuncogást hallani.

„A Csongor és Tündével az volt a célunk, hogy minél közérthetőbb darabot hozzunk létre.” - meséli a Csongort alakító Józan László az előadás után. „Emlékszem, amikor középiskolában először került kezembe a könyv, nagyon nehezen tudtam értelmezni. Pont azért, mert ma sem könnyebb olvasmány Vörösmarty műve, úgy gondoltuk, hogy egy olyan feldolgozást mutatunk be, amit a diákok is megérthetnek és megszerethetnek. Az előző előadások tapasztalatai alapján pedig elmondhatom, hogy sikerült egy a fiatalok számára is élvezhető darabot létrehoznunk.”

Az aprócska házi színpadnak köszönhetően, igazán családias hangulatban telik el a közel másfél óra. A szereplők, hol névjegykártyát osztogatnak, hol leülnek a közönség mellé a lépcsőre. A szereposztás is telitalálat, Pap Vera Mirígy-alakítása az első perctől magával ragadja a nézőt, Csőre Gábor Balgája, Péter Kata Ilmája és a három ördög pedig a komikus helyzetekről gondoskodik. Tornyi Ildikó szende, a szerelemre vágyó, de félénk Tündéjében sokan magukra ismerhetnek, míg a Csongort alakító Józan Lászlót olykor felképelné a női néző, hogy legyen már határozottabb és kapja el végre Tündéjét, mert ez a huzavona így örökké is eltarthat.

„Estéről estére arra törekszem, hogy Csongorban felismerje a közönség a XXI. századi fiatal szerelmest. A boldogság keresés története ma is teljesen aktuális, a kortársaim ugyanúgy, mint a darabban, egyik kapcsolatból csöppenek a másikba, és nem találják, vagy nagyon sokáig keresik az igaz szerelmet. Egyre inkább a külsőségekre figyelünk oda, ami elrejti előlünk a valódi célt a boldogság megtalálást.” - meséli Józan László, akitől megtudtuk, hogy az előadás nem csak a színpadon, de a középiskolában is nagy sikert aratott. „Eddig egy gimnáziumban jártunk, ahol csoportokra osztottuk a diákokat, és improvizációs gyakorlatokon keresztül mutattuk be Vörösmarty művét. Az óra alatt a csoportomat alkotó öt lánnyal arról beszélgettem, hogy ők hogyan képzelik el az első randevút, majd eljátszottuk ezt a helyzetet. A hétköznapi élet felől közelítjük meg a darabot, ezáltal könnyebben ismernek a szereplőkben önmagukra. De nem csak a tanóra alkalmával, hanem a színházban látott előadás után is leültünk a diákokkal beszélgetni, ahol többek között megvitattuk azt is, miért hal meg Tünde a darab végén.”

Az utolsó csavar valóban felkavaró hatású, hiszen mindannyian boldog befejezésre vágyunk. Reméljük, hogy a két szerelmes végül egymásra talál és, mint a mesékben boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az egymásra találás megtörténik, Tünde és Csongor oltár elé áll, azonban a vég mégis utoléri őket, hogy mi okból azt a színészek már a nézőkre bízzák. Talán az Éjt alakító Venczel Vera szavaiban rejlik a válasz: „Legyen, mint vágytál, a kis föld hazád. Órákat élj a századok helyett, rövid gyönyörnek kurta éveit.” Akár így van, akár nem, Vörösmarty költeményét körüllengi a remény, amely igaz szerelmet és boldogságot ígér - épp úgy ma is, mint az 1800-as években.