A regény középpontjában egy angol nemes család áll. Egy nyugalmazott tábornok gyermekeinek, három igencsak eltérő fiának, a kémelhárítónak, a pacifistának meg a lelkes diáknak, és mellettük különc lányának történetét követjük a világháború kitörésének napjától a brit hadsereg dunkerque-i kudarcán át az angliai csata időszakáig. A „legsötétebb óra” címre azonban csak részben magyarázat a hónapokig tartó légi csata miatti kényszerű elsötétítés. A család az egész angol társadalomhoz hasonlóan minden erejét összeszedve próbálja fenntartani régi életét, ám – talán nem lövünk le semmilyen poént ezzel – az offenzíva idején ez nem sikerülhet. Ők is legsötétebb órájukat élik át egy szomorú hajnalon.

Nem kell azonban megijedni: a szűk 250 oldal jobban emlékeztet egy angol regényre, mint egy görög sorstragédiára, és erre egyszerű a magyarázat: miközben Hitler a világban mozgatja a szálakat, a család életében a nők. May kémelhárítótiszt férje és annak családi birtokot igazgató barátja között őrlődik, sógornője, Jane humorral és öniróniával fedi el emberek (és természetesen hazája) iránt érzett szeretetét, a családanya, Mrs. Henderson igazi matriarchaként tartja kezében a birtokot, miközben a családdal élő osztrák menekült lány, a titokzatos Dora hatása alá kerül az egész kastély.

Távolról sem tökéletes figurák Maugham regényének szereplői, mégis legtöbbjük szerethető és hazaszerető hősként maradhatn meg az emlékezetünkben. Még ha az amerikai filmek vagy a 22-es csapdája óta ez a kategória kicsit mást juttat az eszünkbe.