Tény: a két művész nem mindennapi kihívást vállalt Neil Simon vígjátékának színre vitelével. Nem lehet könnyű egyik este eljátszani egy fényét vesztett playboyt, aki szinte sportot űz abból, hogy – némi öniróniával kevert életundort leszámítva – maximálisan tojik arra, mi történik körülötte, másik este pedig olyan embert adni, akinek lételeme az, hogy szigorúan szabályok szerint éli az életét, függetlenül attól, ezeknek a szabályoknak van értelme vagy sem.

Gálvölgyi és Szervét pedig simán veszi az akadályt. ...és, ami ennél is nagyobb teljesítmény: Felix és Oscar is teljesen más személyiséget kap a két felosztásban. Ez pedig még akkor is tiszteletre méltó, ha a Furcsa pár mégiscsak egy habkönnyű vígjáték, nem a Hamlet újraértelmezése.

Ritka pillanat: két nagyszerű színész egy nagyszerű darabban. Mellettük semmi formabontó, sem a rendezésben, sem a díszletben, és a mellékszereplők is pont annyira játszanak a kezükre, amennyire kell. Márton András rendezése kikapcsolódásnak tökéletes, és az ocsmány novemberben nem is kell ennél több.