Hogyan fogadta a Nemzeti Táncszínház megkeresését a Gördeszkákkal kapcsolatban?

Az elmúlt pár évben már a levegőben volt ennek a darabnak a felújítása. Többen megkerestek, francia és magyar színházak egyaránt, végül a Nemzeti Táncszínház is felvetette ezt az ötletet. A mai kulturális, társadalmi, szociális helyzetben ismét felébredt az érdeklődés az előadás iránt, aminek az lehet az oka, hogy most is épp annyira aktuális mondanivalóval bír, mint a kilencvenes években.

A Gördeszkák az intézeti gyerekek életéről szól. Mennyiben láthatjuk az Ön személyes történetét a darabban?

Az előadás nem rólam szól. Az én megélt élményeimen keresztül mutatom be ezeknek a fiataloknak az életét, de a történet elvisz minket egy olyan fantáziavilágba is, ahol az összes hátrányos helyzetű gyermek problémáit megismerhetjük. A Gördeszkák lényege, hogy bemutassa azokat a fiatalokat, akiknek nagyon hamar fel kellett nőniük, mert elszakították őket a szüleiktől, intézetbe kerültek, és ezáltal nem élhették meg a gyermekkor csodáját. Nem mindenki tudja feldolgozni ezt a helyzetet, és józan ésszel kikerülni belőle. Bemutatjuk, hogyan élik túl ezt az időszakot. Nagyon érdekes, hogyan viselkednek, mikor bekerülnek ebbe az új világba, hogyan kristályosodnak ki a baráti kapcsolatok és a szeretet.

Majdnem húsz évvel ezelőtt volt a darab bemutatója, a mostani előadás mennyiben más az akkorihoz képest?

A koreográfiai eszköztáram sokat tisztult, fejlődött az első bemutató óta. A mostani bemutatón még erősebb, hangsúlyosabb lesz a kontraszt a katonai, militarista, szögletes mozdulatok és az azóta kifejlesztett állatias mozgások között. Így még erőteljesebbé válik az a nyers, brutális energia, ami a gyerekekben igen erősen él.

A darab központi eleme a gördeszka. Milyen jelentősége van ennek a tárgynak?

A gördeszka ötletét a gyermekkorom adta, régen a barátaimmal mi is összetákoltuk ezt az eszközt mindenféle szedett-vedett, eldobott holmikból. A darabban már tükörlapot, bronzlemezt is szereltünk rá. A fény átsuhan és visszaverődik a tükrökről; ahogy a gyerekek fölé hajolnak és belenéznek, nem csak a saját arcukat látják, de egyben kitekintenek a végtelenbe is. Ezáltal képesek megszabadulni ettől a fojtogató élettől, a játék segítségével egy új, kreatív fantáziavilágba lépnek át.

A gördeszka végül átalakul egy hintává, és a darab főhőse elrepül. Ez egyfajta menekülést szimbolizál?

Itt nem arról van szó, hogy ezek a gyermekek menekülnek, sokkal inkább önnevelésről van szó. Arra tanítják őket ezek a játékok, hogy túl kell lépniük a határaikon, hogy végül teljes ember váljon belőlük. A darab a túlélésről szól. A gördeszka szimbolizálja azt a tárgyat, ami által kiszakadhatnak egy pillanatra a saját kis életükből, és reményre találhatnak a fantáziájukban.

Ifj. Kurtág György zenéje csendül fel a darab során, melyben mindennapos hangok és zörejek is megjelennek. Hogyan született meg a zene a darabhoz?

Kurtággal már a Gördeszkák első bemutatója előtt is több improvizatív produkcióban dolgoztunk együtt, és még akkor megszületett bennünk az ötlet, hogy csináljunk egy közös darabot. Ez volt az ő egyik első zenei szerzeménye egy táncszínházi darabhoz. Számomra mind a mai napig fantasztikus élményt ad, ahogy hallgatom a zenéjét. Az volt a célunk, hogy hangulatokat, érzéseket hozzunk felszínre, így lett teljes az előadás. Ezek a hanghatások, akusztikai hangvariációk ma is a szívembe markolnak.

A Gördeszkák mellett dolgozik másik darabon is?

Jelenleg erre az előadásra készülünk, majd december elején a Trafóban lesz a Frisson / Apokalipszis szintén felújított változatának bemutatója.