Frenák Pál 1999-ben tért vissza Magyarországra hogy megalapítsa francia-magyar táncegyüttesét. A hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. November elején a Nemzeti Táncszínház felkérésére egyik korai darabját, az 1994-es Gördeszkák felújított változatát nézheti meg a közönség. Érdekesség, hogy a darab ősbemutatója még 1993-ban a Budapesti Őszi Fesztivál keretében volt a Petőfi Csarnokban.

A Gödeszkák Frenák Pál talán egyik legszemélyesebb darabja, hiszen a táncos-koreográfus gyermekkori – állami intézetben megélt - élményeiből, emlékképeiből táplálkozik. A gyerekközösséget összefogó, összekapcsoló gördeszka, amely a darab központi eleme, ma talán még ismerősebb eszköz. Ez az egyszerű, ám veszélyes kellék képes közösséget kovácsolni az elveszett gyermekekből, képes egy sajátos hierarchia kiépítésére közöttük. A gördeszka nem véletlenül lett főszereplője a darabnak: fontos szerepe van az egyensúlyt jelentő kiút keresésében, melynek során valós és elképzelt pillanatok elevenednek meg a színpadon. A gyermekek közötti párbeszéd replikázás, szavak nélkül történik. Frenák sajátos, egyedi jelrendszerén keresztül mutatja be a korai érzékelést, a gyermeki, majd az ifjúkori megfigyeléseket. Azon a jelrendszeren, ami 15 évvel ezelőtt – a koreográfia születésekor – új volt a magyar táncnyelvben, és amelynek hatása mind a mai napig érződik.

Frenák Pál rendezését Feledi János, Holoda Péter, Major László, Simet Jessica és Túri Lajos mutatja be, zenei oldalról a darabot Ifj. Kurtág György és Gilles Gauvin zenéje fémjelzi.