A Yona Friedmann A nemépítés gyakorlata című új kiállítás egyedülálló installációjával az utóbbi évek legnagyobb és leglátványosabb múzeumi tere lett. A 10 tonnás, 12 méter magas építmény mellett, amely a Ludwig Múzeum második emeletéről felér a harmadik emeletig, több helyspecifikus installáció, számtalan óriás méretű, kézzel készített falrajz, makett és kép teszi teljessé a világhírű, magyar származású építész retrospektív kiállítását.
Yona Friedman a huszadik század második felében kibontakozó városépítészeti gondolkodás egyik kiemelkedő és sokoldalú alakja. Rajzolt hatalmas vázszerkezeten a magasba emelkedő, „lebegő” városokat, négy kontinenst összekötő hidakat, többszintes városi kerteket, vízvezeték elemekből lakónegyedet; képregényekben adott útmutatást a túléléshez a nehéz helyzetben levőknek, azt hirdette, hogy építészek helyett mindenki maga tervezze és építse meg az otthonát. 1961-ben gyorsvasúthálózattal egyetlen egységgé kovácsolt Európát javasolt, a nyolcvanas években nemzeti színházat tervezett Budapestnek.
Bár tervei szinte kivétel nélkül papíron maradtak, az elmúlt húsz évben Friedman elképzelései – számos írásának, könyveinek is köszönhetően – megkerülhetetlenné váltak azok számára, akiket a fenntartható városi lét, a krízishelyzetek építészete vagy a részvételi tervezés foglalkoztat. Ugyanakkor szülőhazájában, Magyarországon és a közép-kelet európai régióban életműve csak szűk körben ismert.
A kiállítás a Yona Friedman-i életmű kulcsfogalmai köré szerveződik. A nagyszabású, számos nézőpontot és léptéket felkínáló kiállítási installációt – amely mintegy keretéül szolgál a bemutatandó rajzoknak, ábráknak, maketteknek – Yona Friedmannal együttműködve Philippe Rizzotti tervezte, és budapesti önkéntesek a francia EXYZT építészcsoport tagjaival közösen építik fel.
Kommentek