Tura nincs messze, Budapesttől 50 kilométerre található az M3-as autópálya mellett. A 2001-ben városi rangot elnyert egykori mezőváros az Alsó-Galga mente legnagyobb települése.

1873-ban Eszterházy Miklós herceg a turai határ 1/3-ad részét eladta az addigra kereskedéssel és bankügyletekkel már tetemes vagyont szerzett bárónak, Schossberger Zsigmondnak és családjának, akik nyári vadászkastélyt, lovardát, díszparkot építtetett a településen, de a falu lakóitól elkülönülten éltek. (Zsigmond unokája egyébként a XX. század Nobel-díjas magyar kémikusa, Hevesy György volt, aki a 72. alapelemet, a hafniumot fedezte fel.) A főúri palotát a kor nemesi mulatós hangulatával szemben inkább a visszafogottság jellemezte. A Schossbergerek nemcsak vagyonukkal és rangjukkal, hanem érdekeltségeikkel is a legfelső kaszthoz tartoztak, számos ipari és mezőgazdasági élvállalat igazgatóságában, tanácsában volt tisztük.

A családi birtokon azonnal elindult az építkezés, Ybl Miklósnak, a kor legismertebb magyar építészének grandiózus tervei alapján. 1883-ban elkészült az "Operaház kistestvéreként" is emlegetett neoreneszánsz stílusú kastély. A főúri palotában nyugodt, kiegyensúlyozott, inkább visszafogott nagyúri életet éltek kora tavasztól késő őszig, ahol számos iparmágnás, arisztokrata és bankár fordult meg. A gazdaság kifogástalan és eredményes működéséhez bérmunkásokat kellett tartani - mivel Zsigmondnak már nem járt az ingyen robot-, így az uraság számukra tanyákat épített. Ezek egyikén (Harasztpuszta) ma is áll az épület, ahol a báró osztatlan iskolát létesített, és ahol 1906-ban Bartók Béla Turán 156 népdalt gyűjtött a cselédektől.

Schossberger Zsigmond 1900-ban bekövetkezett halála után fia, Viktor vette át a családi ügyek intézését, a kastély az ő tulajdonába került. Olyan gazdája lett az épületnek, aki a település alakításában is részt vett. Az 1911-ben újjáépített katolikus templom elkészüléséhez nagy összeggel járult hozzá; erdőtelepítésével elnyerte a Pest Vármegyében kiírt pályázat első díját.

Az 1930-as évektől a család vagyoni helyzete hanyatlani kezdett, a több ezer hektáros birtokból először házhelyeket, majd a megélhetéshez szükséges mezőgazdasági területeket kényszerült eladni, átengedni. Viktor halála után két gyermeke, Viktor és Klára örökölte a vagyont. Viktor a II. világháború ideje alatt munkaszolgálat közben halt meg, Klára 1945-ben Angliába költözött, ahol Sir Tangye Bazil felesége lett; 93 éves korában halt meg.

[caption id="attachment_11322" align="aligncenter" width="670" caption="KÉPGALÉRIA (Kattints a képre!)"][/caption]

A magára maradt kastélyban a II. világháború ideje alatt szovjet katonai szállást, majd kórházat rendeztek be. 1946-tól 73-ig a község általános iskolájaként működött, majd kiadóvállalat költözött az épületbe. Ez utóbbi igen rossz gazdának bizonyult, számos átépítést végeztetett a termeken, vasbeton álmennyezetet zsaluztatott több helyiségbe és hagyta teljesen lemállani az akkor már majd' egy évszázados intarziás falfestést. Mindezt annak ellenére, hogy a kastély 1958 óta műemléki védettség alatt áll.

Az épület egyediségének jellemzője, hogy korának összes technikai vívmányát magában foglalta. Az eredetileg 98 helységből álló épületben volt étellift, központi fűtés, villanyáram, vízvezeték, minden szinten fürdőszoba, a falak között 30 cm-es légréteg szolgált szigetelésül, az emelet felett pedig a négyzetes, vaskeretű kazettákban színes üveg volt, ezt 8, tükörrel bélelt fénycsatornán át érkező súrolt fény világította meg.
[gallery link="file"]