A kaliforniai Santa Monicában 65 éves korában halt meg a jazz műfajának egyik legnagyobbja. Édesapja fogorvos volt, anyja, Cleo Henry, tehetséges zongorista, de Miles trombitát kapott apjától a 13. születésnapjára. Lelkesen tanult játszani a hangszeren egy magántanártól, és 17 éves korától szerepelt a helyi Blue Devils nevű bandában. 1949-re kialakult Davis innovatív, visszafogottnak mondható játékstílusa, ekkor kezdett együtt dolgozni Gil Evans kanadai zeneszerzővel. A jazz-ben újfajta hangzásvilágot szerettek volna elérni, és ennek a végeredménye lett a cool-stílus, amely összeforrt Miles Davis nevével.

Az ötvenes években fokozatosan eltűnt a zenei életből, ennek legnagyobb oka heroinfüggősége volt, amelyről többszöri próbálkozása ellenére sem tudott leszokni. Végül apja segítségével több hónapos teljes visszavonulás után sikerült letennie a szert, és az 1955-ben visszatért, amelyet először a Newport Jazz Festival közönsége tapasztalhatott meg. Ebben az évben alapította meg első kvintettjét, amelyben olyan akkor még ismeretlen zenészekkel fogott össze, mint John Coltrane, Red Garland, Paul Chambers és Philly Joe Jones. Érdekesség, hogy Miles-t kérdőre is vonták, hogy miért dolgozik olyan amatőrökkel, mint ez a "tehetségtelen Coltrane gyerek". A történelem nem nekik adott igazat. A formáció többször átalakult, de Davis zenei munkásságán ez egyáltalán nem látszott meg.

A hatvanas évek végére a beat, a rock és a hippimozgalom elavulttá tették a jazzt, és Davis is egyre inkább múltbeli figurává vált. Ő azonban ezen is változtatni tudott két korszakalkotó albumával, amelyek közül a Bitches Brew ma is óriási népszerűségnek örvend.

Ízületi gyulladás miatti fájdalmai rendszeres alkoholizáláshoz és kokainfogyasztáshoz vezettek, és műtétekre is szüksége volt.

1975 júliusától Davis mintegy hat évre eltűnt a nyilvánosság elől. Ennek oka eleinte általános kimerültsége és a műtéteiből való lábadozás lehetett, de valószínűleg drog- és gyógyszerfüggősége is közrejátszott, továbbá belefáradt abba, hogy sokan nem értették és kritizálták állandó útkeresését. Abbahagyta a rendszeres gyakorlást, vendégei elbeszélése szerint a nap 24 órájában ment nála a televízió, és alig hagyta el rendetlen lakását. Ebben az inaktív időszakban készült felvételei jórészt kiadatlanok maradtak.

A kimenekülést egy Cicely Tyson nevű színésznő jelentette, akinek segítségével Miles Davis újra megszabadult függőségeitől, és a régi lelkesedésével tért vissza a zenei életbe. Életrajzírója szerint amilyen nyitott volt a zenében, olyan zárkózott a magánéletében. Gyakorlatilag barátain kívül másokkal szóba se állt, vagy egyenesen goromba volt. De ezt valószínűleg senki nem rótta föl neki, hiszen a zenéjét tekintve zseni volt, és még életében ikonná vált.