Zsúfolt fesztiválszezon áll mögöttetek, gyakorlatilag mindenhol ott voltatok. Volt valami igazán kiemelkedő?

Rengeteg! A tavalyi évhez képest horrorisztikus mennyiségű fellépésünk volt, szanaszét utaztuk magunkat, nagyon jó volt. A Fishing on Orfű nagy élmény volt, a nagyszínpadon játszottunk a Quimby után, de ide sorolandó a Zöld Pardonos koncert is. Nem tudom, talán fordítva kellene ezt megfejteni, hogy mi volt, ami nem sült el annyira jól…

Akkor mondd azt!

Hmm, jó nyarunk volt, a fene egye meg! Persze voltak különbségek, a Budavári Sörfesztiválon például a szél miatt nehezebb volt játszani, míg a Zöld Pardon extázis volt, ott csak úgy kiömlött a zene. Előbbinél egyfolytában figyelni kellett, nehogy elhangolódjon valami, fel ne dőljön a hegedű, ilyesmik. De ezek mind csak technikai, időjárási tényezők, azt hiszem összességében jól sikerült a nyarunk. Kíváncsi lennék, hogy ha a szervezők, vagy a közönségből páran ülnének most itt, ők mit mondanának, mert biztos nem minden koncert sikerült úgy, ahogy mi gondoljuk, de szerintem sehol nem vallottunk csúfos kudarcot.

Az elkövetkező hónapok is hasonlóan mozgalmasnak ígérkeznek?

A legközelebbi terv a második albumunk pluszlemezén megzenésített Pilinszky-versek koncertté formálása, most kezdjük őket próbálni. Ezekhez a dalokhoz egy csendesebb előadást szeretnénk, amihez a budapesti helyszínekről már elkezdődtek a tárgyalások, néhány nagyobb léptékű intézmény is szóba került. Úgy néz ki, erre az alkalomra kiegészül a zenekar pár vendéggel is, de az ő kilétüket még nem fedném fel. Nagyjából a színpadkép –aminek nem titok, hogy terveink szerint sok köze lesz majd a bábszínházhoz– is megvan már. Valószínűleg 2–3 hónap múlva lesz belőle egy–két vidéki koncert Kecskeméten, Debrecenben, talán Pécsett, aztán tavasszal Budapesten. Ebből nem tervezünk sokat, rendhagyó események lesznek. Közben íródik a harmadik lemez, arról is próbáltunk már két számot. Ha jó időszakom lesz és tudok úgy írni, ahogy szeretnék, akkor akár jövő ősszel ki is jöhet az új korong.

Az utóbbi időben észrevehetően megnőtt irántatok az érdeklődés. Vissza lehet ezt vezetni valamilyen konkrét dologra?

Egy bő évvel ezelőtt az MR2 Akusztik–felvételre már sokkal többen érdeklődtek, mint ahányan befértek a stúdióba, ezért kitaláltuk, hogy csinálunk egy ráadást a Szeparéban. Szoktam pajzán meséket, gyűjtéseket mesélni, ennek a két dolognak az összekötéséből született meg a „Pajzán Akusztik 18+”. Ez volt az első olyan este a zenekar életében, amikor mind őszinte döbbenettel jöttünk le a színpadról a nézők számát látva, ez volt a fordulópont. De az ismertség mindenképpen köszönhető a rádiós játszásnak, és az is hozzájárult, hogy mindkét lemezünket ingyenesen letölthetővé tettük a weboldalunkon.

Úgy tűnik, innen egyenes út visz a népszerűség felé…

Ettől félek is, meg nem is, mert nem szeretném, hogy divatzenekar legyünk. Jó az, amilyen szintet mostanra elértünk. Aki ránk akar találni, egyre kevesebb akadályba ütközik, viszont tök jó, hogy akinek nem tetszik, annak nem kell egyfolytában minket hallgatnia. Szerintem a lényegi dolog megtörtént, lehullt rólunk a láthatatlansági hályog, egyre többen ismernek minket, és persze szeretném, ha tovább tudnánk fejlődni, hogy tényleg ezzel tudjunk foglalkozni, de csak egy egészséges határig.

Ezek szerint eddig inkább pozitív tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Ha valaki közéleti színre lép –mert egy koncert az mindenképpen közélet– akkor számolni kell azzal, hogy minél többen szeretnek, annál többen utálnak is. Ez nálunk is így van. Nekem is vannak régi ismerőseim, akik azt gondolják, hogy biztosan jól meg is változtam azért, mert színpadon állok. Persze változik az ember, ezt aláírom. Bizonyos helyzeteket meg kell tanulni kezelni. Van, amikor igenis ki kell állni, nem lehet azt mondani, hogy „nem tudom”. De amíg nem felejti el, honnan jött, mit csinál, kivel hogy törődik, és ezt igyekszik az idejéhez és energiáihoz képest a legjobban megoldani, addig nincs nagy baj. Na meg nagyon bízom a zenekari tagokban és a zenekar körüli emberekben, ha elcsúsznék, hiszem, hogy azonnal rám szólnának.

Szabó Balázs Bandáját a Hangfoglaláson is megnézhetik azok, akik valahogy mégis elkerülték őket a nyáron, vagy éppen ellenkezőleg, nem tudnak ráunni a zenéjükre.

Pataki Anita