Kultography

Új élet, ötvenen túl

Új élet, ötvenen túl

Bender Krisztina írása itt: - 2011-09-16 17:00

A téma, amit Mary önéletrajzi regényében felvet, nagyon is fontos. Mondom ezt nő lévén, de még távol az ötventől. Attól a kortól, amikor elvileg az embernek már nem „illik” változtatnia. De miért lenne lehetetlen ennyi idősen másra vágyni, miért kéne ragaszkodni a múltunk egyre kevesebbet adó darabkáihoz? Társadalmi konvenciók miatt? Vagy a félelem, a megszokás nem engedi? Persze, sokan élnek boldogan és elégedetten, ők irigylésre méltóak. Azonban mi történik azokkal a nőkkel, akik hiányérzettel küszködnek? Mert megtörténhet ez bármely életkorban, de míg húsz évesen nem néznek furcsán az emberre, ha valami egészen más felé fordul, hiszen akkor még keresi önmagát, vagy ott a „harmincas válság” is, amikor elnézően legyintenek az emberre, de ötven évesen sokan értetlenkedve szemlélik, ha egy nő újba akar kezdeni, újat akar. De miért is ne tehetné?

Az ötvenes Mary Moody mindent hátrahagyva néhány hónapra dél-Franciaországba költözik, egyedül. Ez az időszak arra bőven elég, hogy rájöjjön, hiányzik valami az eddigi életéből, és változtatnia kell. Hazatér, feladja állását, és házat vásárol a francia faluban, majd férjét is rábeszéli, hogy ausztráliai otthonukat is cseréljék le, és máshol éljenek tovább. Az ötvenes nőben a lakáscseréken kívül más is felvetődik: hogy lehet, hogy más férfi is tud rá hatni, nemcsak más házikó? Mi történik ilyenkor, amikor mindent akar egyszerre, a régi élete fontos darabjait és az új élete izgalmas momentumait is?

Bátor dolog a szerzőtől, hogy ennyire beengedi az olvasót legtitkosabb vágyaiba, érzéseibe és nem egy kitalált karakter mögé rejti mindezeket. A regény azonban mégsem teljesítette a hozzá fűzött várakozásokat. Mivel leírásokban, elbeszélésszerűen ismerhetjük meg az eseményeket, nem találkozhatunk a karakterekkel, és csak felszínes képet kapunk róluk. Alig találunk dialógusokat, így az egész regény egyetlen masszává olvad össze, melyben nehezen találjuk a helyünket, és a végén hiányérzettel karöltve sétálunk ki a lapokból.

Az Utolsó tangó Toulouse-ban a Tericum Kiadó Kft. gondozásában jelent meg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása