A Budapest és Budakeszi határán elhelyezkedő "útszéli" helyre először Solymárra költözésem előkészületei közben figyeltem fel. (Pedig nem is arra kellett volna mennem.) A Budakeszi úton fölfelé haladva, ki a városból, 5-10 perc alatt elérhető a valóban gesztenyefák árnyékában megbúvó kedves épület. A Budai Gesztenyés Étterem számos adottságot igyekszik megfelelő módon ötvözni: a város zajától távoli, polgárias attitűd mellett az elegáns, mégis magyarosan vendégszerető hangulat lengi körül. Az étlap is épp ezt tükrözi: ismerős hozzávalók köszönnek vissza, ezek közül válogathatunk egy modernebb formába öntött ételkompozíciót. Ebben az elkötelezettségében leginkább a balatonszemesi Kistücsök Vendéglőre emlékeztet. Az egyetlen kivetnivalót egyébként éppen itt találtam - a megújulás hiányát. Egyfelől pozitív az a szorgalmasság, amellyel hónapról hónapra szezonális ajánlatokkal kedveskednek a vendégeiknek (gondoljunk csak az eperszezonra tavasszal vagy az őszi tökszezonra), de az alapétlap jobbára változatlan.

És hogy miben erősek? Levesekben és főételekben mindenképp. Érdemes megkóstolni a vöröslencse levest tormahabbal. Jómagam félve indultam neki ennek az ízutazásnak, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a lencse alatt itt nem a menzáról ismerős lencsefőzelék íze értendő. Az egyszerűen selymes ízt a forró levesen úszó, lassan szétolvadó, hűvös tormahab koronázza meg. A főételek közül bátran válogathatunk épp akkor, ha nem vagyunk válogatósak. Arra érdemes figyelni, hogy a hagyományosabb fogások valóban hagyományosabb ízvilágot takarnak (például a hagymás bélszínlángos vagy a kemencében sült ropogós kacsa). Ezek szintén nagyszerűek, azonban aki kíváncsi az itteni duplacsavarokra, annak inkább a parajjal és kecskesajttal töltött csirkét (képünkön), vagy az előételeknél taglalt chilis-gyömbéres kacsaszalagokat rukkolás zöldsalátával ajánljuk.

Nagyon tudnak ám a Gesztenyésben fűszerezni, főként ha salátákról van szó. A másik kirendelt főfogás egy egyszerűbb rántott hús volt (á la Bécsi szelet), de a hozzá adagolt zöldsalátához olyan joghurtos öntetet tálaltak, amely egy friss tavaszi kertet varázsolt a nyelvünkre. Azóta sem tudjuk, mit tettek bele, de teljesen egyedülálló élményt nyújtott.

Talán nem voltam teljesen pontos, amikor fentebb a hibás pontok közé nem soroltam be az édességeket. Szó se róla, az étterem (magas) gasztronómiai színvonalához méltó élményben lehet része annak, aki elfogyaszt egy jó somlói galuskát. Aki viszont itt is az igazán egyedülállót keresi, az kóstolja meg a csokifondant kreációt, amelyet bazsalikomos lime fagylalttal tálalnak. Ettől nem kell megijedni, mert ha valaki nem is szereti annyira a fűszeres-savanyú ízvilágot, a mély csokoládévilággal megtámogatva ez akkor is kihagyhatatlan.