Az önéletrajzi, sőt, már-már vallomásos hangvételű írások elbeszélője maga a szerző, aki fejezetenként időrendben haladva igyekszik rekonstruálni gyermekkori életét, ám nem is annyira az események szintjén, hanem sokkal inkább a belső megmozdulásokra helyezve a hangsúlyt. Hogyan látja a világot egy alig csetlő-botló, két-hároméves kisgyerek, miként éli meg szülei tönkrement házasságát egy tízévesforma kislány és mit kezd ugyanő néhány évvel később saját bontakozó nőiességével és azzal, hogy akaratlanul is riválisa lesz tulajdon édesanyjának?

Feldolgozható-e a börtönviselt édesapával való különös találkozás, a hiányából adódó félelmek és magány? Megkérdőjelezhető-e a vitathatatlan hatalmú nagymama bármely szava és van-e esély önálló, felelős élet kialakítására?

A visszatekintés és emlékezés gesztusa folyamatosan végigkíséri az ember életét, ám az élet elmúlásával való szembenézés időnként fájdalmassá nagyít apró vétségeket, vagy mellékesnek tűnő eseményeket helyez középpontba.

A vékony kis kötet a téma súlyossága ellenére igen olvasmányos és igényes írásokat tartalmaz, a szépirodalom kedvelőinek különösen ajánlott!

(Megjelent az ünnepi könyvhétre, Magvető, 2011)