Hogy jött a projekt alapötlete? Úgy tudom, Vasarely ihlette Önöket…

Megyeri András fényfestő fejéből pattant ki az alapötlet, ugyanis Victor Vasarely Színes Város koncepciója abból indult ki, hogy egyszer a művészet kivonul az utcára, a közterekre, amivel az emberek közvetlen kapcsolatba kerülnek azáltal, hogy nap mint nap használják, vagy éppen elmennek mellette. Ezzel indultunk el 2009-ben a Norvég Civil Alap pályázatán, és miután nyertünk majd elszámoltunk, és ez a szakasz lezárult, megkeresett minket Dóczi-Vámos Gabriella, egy akkor még számunkra ismeretlen ferencvárosi középiskola tanára, hogy nem tudnánk-e valahogy hasznosítani pár graffitis diákot.

Ha jól tudom, igazából az oktatásra fókuszál a projekt, nem feltétlenül a festésre…

A pedagógiai program ötlete abból eredeztethető, hogy én egyáltalán nem tudok rajzolni, és ha hozzám bejöttek volna gimnazista koromban azzal, hogy mit szólnék egy ilyen köztérszínesítő projekthez, amiben csak festeni lehet, biztos, hogy utáltam volna, de ha esetleg lehet közben videókat is készíteni róla, esetleg átadó-bulit szervezni, az máris ígéretesebb. Ennek alapján kezdtem el kitalálni egy ilyen irányt, és ebbe rángattam bele még Fazekas Bálintot, a Világ-Kép Egyesület program koordinátorát.

Nagy az érdeklődés?

Már minden nagyobb régióban találtunk olyan iskolát, amely csatlakozna, viszont egyelőre a Pöttyös utca nevű projektet fejeztük be, a Zöld Kakas Líceum nevű ferencvárosi középiskolával.

Egy-egy hely kifestése mennyire ütközik bürokratikus akadályokba?

Eddig hat kerületben dolgoztunk/dolgozunk, és mind a hat helyzet különbözött egymástól. Legutóbb, a Pöttyös utcánál októberben kezdődött a munka, és márciusban leállt, amikor nem kaptuk meg arra az engedélyt a BKV-tól, amire szerettük volna, ezt nagyon rosszul élte meg mindenki. Itt hatalmas segítség volt Szalánczy Dorottya és Bakó Lehel munkája, akik tanárként tudták annyira motiválni a diákokat, hogy a végére nem esett szét a diákcsapat.

Különbséget tudnak tenni az emberek a graffitizők és a Színes Város projekt között?

Ezt talán tőlük kellene megkérdezni. Úgy egy évvel ezelőtt az Indexen szavazás indult a tevékenységünkkel kapcsolatban, és kilencven százalék mellettünk tette le a voksát, ami elég erőt ad ahhoz, hogy ne ilyenekkel foglalkozzunk. Ha színesednek a falak, és az embereknek jobb kedvük lesz ettől, az bőven elég, de amit csinálunk, az nem graffiti.

Hogyan tudnak egy ekkora projektet folyamatosan működtetni, fenntartani?

A Norvég Alap idején a legtöbben önkéntesként dolgoztunk, mert a legfontosabb az volt, hogy a rengeteg szakember, akikkel együttműködtünk, ki legyen fizetve. Amikor nekiálltunk Fazekas Bálinttal a Pöttyös akciónak, semmilyen támogatónk nem volt, egyszerűen csak hittünk benne. Jelenleg két fő irány létezik. Az egyik a Színes Város projekt, ami szimplán arról szól, hogy profik megálmodnak az adott falra valamit, amit aztán megfestenek. A másik pedig a Színes Város pedagógiai program, ami középiskolás gyerekekkel visz végig egy teljes köztérszínesítő projektet, aminek nagyjából a fele festés. A többi az üzleti terv, a fotós-videós dokumentáció, a grafikai tervezés, az átadási ceremónia megszervezése és a kommunikáció. Ebben volt a Pöttyös utcai munka az első, ahol a diákok választották a helyszínt, és egy Dányi László nevű diák – aki az üzleti terves csapatban, és a ,,rendezvényesben” volt benne – javasolta, hogy legyen a Pöttyös a főszponzor, mi pedig megkerestük őket, és igent mondtak. E mellett nagy szerencsénk volt Ferencváros önkormányzatával is, ugyanis a program része, hogy a festésnek valamilyen társadalmi problémához kell kötődnie. A diákok ezért jutottak a környezetvédelemre, és Formanek Gyula, Ferencváros alpolgármestere lett a fővédnök, aki maga is nagy környezetvédő, illetve Dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere nyitotta meg az átadási ceremóniát.

Úgy tudom az utca a Műcsarnokba költözött, hogy kellett ezt elképzelni?

Kifestettük a Pöttyös utcát, és a munkával pályáztunk. Beton és festék volt a pályázat címe, ahol komoly, a miénknél sokkal profibban kidolgozott falrajzokkal is találkoztunk, amit jó volt látni, de mi magunk sem gondoltuk, hogy eddig juthat ez a program, pláne úgy, hogy még csak az elején vagyunk.

…és a következő célpont?

A következő kettő Budapesten lesz, de vidékre is tervezünk menni még idén.

…és 10 év múlva?

Tavaly összejött három és fél helyszín. Idén talán sikerül hat, és két oktatási, jövőre pedig szeretnénk újabb irányokat is megvalósítani. Ezek pedig azt eredményezik, hogy tíz év múlva sokkal több színes fal lesz, mint most, ha pedig megunnák a lakók valamelyik elkészült falat, pár év múlva újratervezzük.