Mindig foglalkoztatta az emberiséget a különböző halmazállapotú anyagok keveredése, így a gázoké és a folyadékoké, melynek a természetben legkönnyebben megfigyelhető formája a szénsavas ásványvíz. Az érdeklődés középpontjában álltak ezek a vizek azért is, mert fogyasztásuk és a fürdővízként való alkalmazásuk jótékony hatásait hamar felismerték és hasznosították.

Nem is csoda tehát, hogy a természetet e téren is utánozni akarták a felvilágosodás korában, és az elemző kísérletek elvezettek a szódavíz feltalálásához. Az angol tudós pap, Joseph Priestley az első, aki a széndioxidot vízzel elegyíti 1767-ben, de hamarosan követi a genfi Jacob Schweppe, aki 1783-ban egy hatékony, ámde titokban tartott módszert talál fel a mesterséges szénsavas ásványvíz nagyipari előállítására. 1813-ban Charles Plinth megalkotja és szabadalmaztatja a szifonfejet.

A mi tudós papunk, Jedlik Ányos 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel - a szódavízzel - helyettesíteni. Ezzel alapozta meg a magyar szikvízipar történetét. Noha maga is belekezdett a gyártásba 1841-ben, de ezt hamarosan átadta unokaöccsének. Ő nem gazdagodott meg találmányából, de az elmúlt 175 évben nemzedékek sokasága és családok százezrei éltek meg e tisztes iparból.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum utazó kiállítása Salgótarjánban a Nógrádi Történeti Múzeumban látható július 30-ig. A kiállítás anyagát Bánffi István gyűjteménye mellett a helyi jeles gyűjtő Fekete László Gyula anyaga egészíti ki.