A Papp László Sportaréna már az angol énekes előtt fellépő Janicsák Veca koncertre is lazán megtelt. A magyar tehetség elénekelte legkedveltebb dalait, köztük egy sajátot is. Veca részéről ez terepszemlének is minősült, hiszen ősszel önálló nagykoncerttel tér majd vissza, ahol már valószínűleg eltűnnek az x-faktoros dalok, és megismerhetjük saját zenei világát is.

A magyaros bemelegítés után nem sokkal már érkezett a várva várt koncert, Seal egy "save electricity" feliratú pólóban rohant be a színpadra, és egy hatalmas "Isten hozott Budapest!" felkiáltással indított. A már említett pólón kívül a spórolás legnagyobb örömünkre sem a fénytechnikában, sem az énekes energiáit tekintve nem köszönt vissza. A dalok összeállítása nagy dicséretet érdemel, hiszen a legutóbbi Seal 6: Commitment albumról is felcsendült néhány dal (Weight of My Mistakes, The Way I Lie, Best of Me), de nem maradtak el a nagy kedvencek sem, így a Crazy, a Love's Divine és a Kiss From A Rose is óriási őrjöngést váltott ki a nézőkből, akik ezeket természetesen együtt énekelték az énekessel (itt meg kell jegyeznünk, hogy az új daloknál ez már kevésbé működött).

A koncert előtt valóban azt gondoltuk, hogy ez olyan ülős-tapsolós program lesz, de Seal pontosan azokat a dalait hozta Budapestre, amelyek tökéletesen alkalmasak egy nagy bulihoz, így az Aréna küzdőterében (vagyis az állóhelyeken) éreztük a legjobban magunkat. Persze nem állítjuk, hogy nagyon megfájdult volna a vádlink a nagy ugrálásban, de azért sejthető volt, hogy Seal műfajának is megvannak a maga határai.

Összességében tehát elmondható, hogy minden tekintetben pozitív csalódás volt a koncert, ahol nem csak a Seal-fanatikusok, de a magunkfajta semleges nézők is nagyon jól érezhettük magunkat. Márpedig erre igen nagy szükségünk volt ezen az ősziesre sikeredett júliusi napon.

Fotó: MTI, Albert Dénes