Az r'n'b egyik legnagyobb dívájaként számon tartott énekesnő nem volt túl kegyetlen rajongóival, néhány számot már egy ideje megismerhettek a rádióhallgatók, ezek közül az egyik az album nyitódala, amelyet Beyoncé az American Idol döntőjében énekelt el először. Az 1+1 egy hamisítatlan szerelmi ballada, melynek világa nagyon közel áll az énekeshez. Ha a következő 11 dal is tartja ezt a szintet, az album címével szemben ötöst  érdemel. De az még odébb van.

A második dal az I Care, amely tempójában nem gyorsabb az elsőnél, de hangszereléséből adódóan sokkal lüktetőbb, és újabb árnyalatát adja annak a zenének, amelyet Beyoncé magáénak vall. "Ez az album mindenképp fejlődés, evolúció. Sokkal bátrabb zene, mint amelyek a korábbi albumjaimat jellemezték, hiszen én is bátrabb lettem. Minél érettebb vagyok, annál több dologról szeretnék beszélni. Olyan zenéket szeretnék írni, amelyek klasszikussá válnak, amelyeket 40 vagy 60 évesen is énekelhetek."

Ennek megfelelően valóban változatosság jellemzi az albumot, hiszen a harmadik dalt minimális zenei aláfestés mellett minimális hangerővel szólaltatja meg Beyoncé, ettől válik az igazán átütővé az I Miss You.

A Best Thing I Never Had dal írója Kenny Edmonds, aki óriási megtiszteltetésnek vette, hogy "táncolhatott" egy akkora sztárral, mint Beyoncé. "Az ikonokat kreálják, a sztárok születnek. Beyoncé fölött élete első lélegzetvételétől ragyogott a csillaga."

André 3000 is Edmondshoz hasonló dicséretekkel illette Beyoncét, akinek dalt írhatott Party címmel. A tipkus r'n'b dal valóban megalapozhat egy jó bulit, de érezzük, hogy a rakéták beizzítása még várat magára, de a kilövőálláson is már elég jól érezzük magunkat, úgyhogy nincs hiányérzetünk.

A Rather Die Young kapcsán az énekesnő arra hívta fel a hallgatói figyelmét, hogy szeretné, ha a dalai hallgatása közben gondolkoznának. "Szeretném, ha ezek a dalok átsegítenék őket a fájdalmas emlékeken, pillanatokon, és ott lennének a legboldogabb perceikben. Szeretném ha a zeném egyfajta beszélgetés lenne."

Start Over a következő szerzemény címe, és természetesen az újrakezdésről szól, de nem csak szerelmi újrakezdésről, de az ezzel kapcsolatos új felfedezésekről.

Az Etta James előtti tisztelgés jegyeit magán viselő Love On Top az ő korába repít vissza minket, és az ötvenes-hatvanas évekre jellemző szintetizátoros r'n'b stílusgyakorlat nagyszerűen fekszik ezen a 2011-es albumon is.

Ha már az időutazásnál tartunk, elmondása szerint Beyoncé nagyon szereti keverni a hetvenes éveket a kilencvenesekkel. Countdown című dala is egy ilyen hídverés, de az összeillesztés szándékosan rusztikus maradt, és ettől egy nagyon izgalmas egyveleg jött létre, amelyet valószínűleg azok fognak igazán szeretni, akik mindkét korszak zenéit szívesen hallgatják.

Az End Of Time is egy érdekes egyveleg. Beyoncé megfigyelte a különböző rockfesztiválok fellépőit, külön ügyelve a dalszövegikre és az általuk használt hangszerekre. Ezeket felhasználva, és lefordítva saját zenei nyelvére írta meg a dalt, amely valóban a többitől jelentősen eltér a gazdag zenei aláfestésben, és így különösen "mozgalmasra" sikeredett.

Az egyik legismertebb zeneszerző Diane Warren azon kapta magát, hogy megírta élete egyik legjobb dalát. Gondolkozóba esett, hogy kivel is énekeltesse el. Elment Beyoncéhez, aki egyszeri meghallgatás után közölte, hogy ez a dal kell neki. Másodszor már meg se hallgatta, két nappal később pedig már fel is vették. A dal milyenségéről pedig sokat elmondanak Warren szavai: "Soha egész életemben nem hallottam ennyire csodálatos dolgot. Beyoncé előadásában hallani az I Was Here-t életem legszebb pillanatait jelentették."

Beyoncé sokszor elmondja, hogy kiemelten fontos számára a nők ügyének felkarolása, az I Am...Sasha Fierce lemez egyik legnagyobb slágere lett a Single Ladies, és ez a csajos vonal a 4 során is folytatódik, a korábban említett rakéták begyújtásáról ezen az albumon a Run The World (Girls) gondoskodik.

A 4 című albumról azt is fontos tudni, hogy a standard változaton kívül ennek is van deluxe verziója, amely egy plusz cd-ből áll, ahol a fentieken túl három dalt, és többféle remixet  és videóanyagokat is tartalmaz.

Beyoncé negyedik stúdióalbumát elsősorban  azoknak ajánljuk, akik elsősorban a hangja miatt szeretik az énekesnőt, mivel a 4 a korábbi albumokhoz képest sokkal kevesebb pörgést és sokkal több zenei elmélyülést nyújt. Egy nagyon őszinte lemez, mély dalszövegekkel, és Beyoncé már megszokott "beszélő" hangjával.