Vágyakozással telve mentem a színházba, kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az a darab, amelyben két olyan remek művésznő játszik, mint Hernádi Judit és Udvaros Dorottya. A nézőtéren ülve azonban már lelombozódtam és igazából vártam, hogy véget érjen az a körülbelül nyolcvan perc, amennyi ideig az előadás tart. Nem igazán a színésznőkkel van a baj, ők megtesznek mindent, amit lehet, de számomra ez sem mentette meg az előadást. Bár az is igaz, hogy Hernádi Judit játékában azért itt-ott találtam kivetnivalót: néha modoros, időnként olyan volt, mintha a Heti Hetest néztem volna. Rákészült egy-egy poénra, és azok elhangzása után is ugyanazt az arckifejezést használta, mint amelyet az előbb említett műsorban szokott.

A történet két nőről szól – Angéla és Sophie –, akik külföldön élő, „valódi karriert” csinált barátnőjükre, Icára várnak a Choo-Choo nevű bárban 2011 nyarán, Budapesten. Különös dologra készülnek, arra, hogy több mint harminc év után felelevenítsék egykori triójukat, ismét fellépjenek, mint a „Bandy-lányok”. Ez lenne Ica holland barátjának születésnapi ajándéka, a bulin újra elénekelnék azokat a dalokat, amelyekkel annak idején felléptek. Ezek a számok az Andrews Sisters (a 40-50-es évek legendás amerikai női énektriója) általuk újraírt-fordított-hangszerelt dalai, amelyek akkor számukra a képtelenül távoli nagyvilágot jelentették, mára pedig a képtelenül távoli múlttá váltak. Ica persze késik és a két nő nélküle kezd próbálni…

A történet vége már szinte abban a pillanatban sejthető, amikor megtudjuk, hogy Icára várni kell. Nem is történik más az egyfelvonásos előadás végén, mint amire a néző már kezdetben számít. De, hogy a kezdet és a vég között igazából mi történik azon kívül, hogy a két remek színésznő elénekel néhány dalt, elmond néhány poént és a múlt rendszerre emlékezik, azt igazából nem tudnám megmondani. Az egész egyfajta céltalan visszaemlékezésnek tűnik. Ennél többről nem igazán szól a produkció, sok mondanivalója nincs. Persze tudom, manapság a retro és a visszatekintés divat. Így azoknak, akik csupán mindenféle értelem nélkül szeretnének elmerülni a múltban, nézni Udvaros Dorottyát és Hernádi Juditot, hallgatni néhány remek dallamot, amely élőzenekari kísérettel szólal meg, remek választás lehet e darab.