[caption id="attachment_4053" align="alignright" width="250" caption="forrás: magyarszinkron.hu"][/caption]

A magyar színészetről sokat, a szinkronszínészetről viszont feltűnően keveset beszélünk, miért van ez?

Mert hivatalosan nincsenek szinkronszínészek Magyarországon. Ezt minden szakmában dolgozó elutasítja. Maximum színész van, aki a szinkronból él. Ez az egyik ok. A másik, hogy a szinkront ma nem tekintik önálló művészeti ágnak, csak egy olyan segédeszköznek, amely segít abban, hogy az idegen nyelvű film magyarul szólaljon meg. Éppen ezért nem is kapja meg azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, amit más művészeti ágak megkapnak.

A filmekben mintha mindig ugyanaz a 20-25 szinkronhang szerepelne. Ilyen nehéz megfelelő személyt találni egy-egy szerepre, vagy más oka van ennek?

A 20-25 egy kicsit több, mondjuk 200-250 ember, de lényegében igazad van. Ma kb. 8-900 hang dolgozik a szakmában, de ezek legnagyobb része vagy nem jó semmire, csak szívja a levegőt, vagy nem kerül a rendezők előterébe. Ma nagyon kevés az olyan rendező – 2 kezemen megszámolhatom – aki hajlandó egy szereposztáson mélyebben elgondolkodni. Legtöbbször az elsőre eszébe jutó hangot hívja, aki valószínűleg sok más rendezőnél is az első helyen lehet. Ezért aztán az adott színészt vagy színésznőt hallod mindenhol, ami egy idő után automatikusan egysíkúvá válik.

[caption id="attachment_4052" align="alignleft" width="300" caption="forrás: magyarszinkron.hu"][/caption]

Mi alapján választanak ki egy szerepre egy szinkronszínészt?

Ez sok mindentől függ, leginkább a habitus a fontos, hogy a színész karaktere hasonló-e, mint az eredetié. (Itt nem a külső megjelenésre gondolok.)

Mitől lesz valakiből jó szinkronszínész?

Fontos, hogy jó színész legyen. Érezze a feladatot, tudjon a figurához idomulni. A hangját tudja az illető feladathoz illeszteni.

Számos szinkronszínész színész is egyben…valójában mennyire válik külön a két szakma?

Részben igen, részben nem. Sokan élnek ebből, ezzel egészítik ki a kevéske színházi gázsijukat.

Milyen képzettség kell hozzá, és ha valakinek kedve támad kipróbálni magát, vagy komolyan elkezdeni foglalkozni a szakmával, hogyan kezdjen neki?

A képzettség nem fontos, a tehetség, ami szükséges, ha ez megvan, akkor néhány év alatt gyakorlatban meg lehet tanulni a szakmát.

Útjára indítottátok a Magyar Szinkron Napot, mesélnél erről bővebben?

Szeretnénk, ha egy napon a szakma ünnepelné saját magát. Ha örülne magának. Sajnos ma a szakma és az abban résztvevők nem örülnek annak – kevés kivételtől eltekintve – hogy szinkronizálhatnak. Ritka az olyan színész, aki hajlandó hosszabb időt eltölteni a mikrofon előtt azért, hogy kidolgozzon egy-egy szerepet.
Arra gondoltunk, ha lenne egy ilyen nap, akkor a nézők is közelebb kerülhetnének a szakmához, és az abban dolgozók is jobban átgondolhatnák, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak heti 5 nap, napi 8-10 órán keresztül!