A Budapesti Táncfesztivál plakátján hónapok óta látható Shen Wei Dance Arts sztárvendéghez méltó módon vette ki a részét a versenysorozatból. A Művészetek Palotájának Fesztivál Színháza teljesen megtelt; a new york-i társulat nem csak a magyar, de a nemzetközi táncrajongók számára vonzó programnak bizonyult.

Budapesti előadásuk alkalmából a társulat átvehette a Kulturális Diplomáciát Elismerő Nagyköveti Díjat. Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony az átadáskor komoly dicséretben részesítette az együttest, mint elmondta: „A munkájuk a kelet és a nyugat művészetének legjobb ötvözete egy igazi amerikai stílussal… A díjat olyan kiválasztott, a  kultúra területén dolgozó amerikai személyiségek és csoportok kapják, akinek a munkája segíti és előmozdítja a kölcsönös megértést.”

Kounalakis mondatai valóban igaznak bizonyultak, hiszen az együttes témaválasztásai legalább annyira színesek, mint a zoknik, amiben április 27-én és 28-án színpadra léptek.  Map/Re II. című előadásukkal tértek vissza Budapestre, miután 2008-ban már láthatta őket a magyar közönség.

Az előadás első fele, a Map egy hatalmas elmosódott tábla előtt játszódik, amit titokzatos képletek és színes firkák díszítenek. A táncosok batikolt hatású szürkéskék ruhában és színes zoknikban mozognak tökéletes szinkronban Steve Reich zenéjével. A koreográfia sokféle asszociációt megenged a nézőnek, aki képzelheti azt a természet körforgásának, amiben néha megjelenik a gyengeség és a halál, az egyéni leválása a közös monotonitásáról. Értelmezhető belső utazásként Shen Wei koponyájába, és egy koreográfia születéseként is.

A Re II. része Kambodzsába viszi a nézőket (az első rész Tibetbe, a harmadik Kínába kalauzol). A kezdő dallamok is tradicionális kambodzsai zenei részletekből valók. „A munkához az ihletet 2006-ban kaptam, amikor a kambodzsai Angkor Wat-ba látogattam. Érezni lehet benne azokat a benyomásokat, amelyeket a templomok, a fák, a természet hangjai, a gyerekek és a hely kultúrája tettek rám. Felvételeket készítettem a templomokat körülölelő őserdő hangjairól, hogy ebben a műben felhasználjam őket, és egy olyan tradicionális zenét is kiválasztottam hozzá, amelyet fogyatékos művészek – a Moon Light Band – adtak elő kézi munkával készített hangszereken Angkor Tom közelében a fák lábainál.” Shen Wei elképzelései gyönyörűen valósulnak meg a színpadon, a koreográfia ösztönös, elemi szépséget sugároz, és a nézők lenyűgöző élőképekben gyönyörködhetnek.

Ha valaki lemaradt az előadásról, a társulat hivatalos weboldalán sok érdekes képet és videót talál, amivel az élő produkció hatása nem pótolható, de mindenképp ízelítőt ad egy amerikai tánccsapat színes világából.