Vannak az irodalomtörténetnek olyan klasszikusai, akik évtizedes, vagy akár évszázados távlatból is sokat mondanak nekünk, 21. századi embereknek. Moliére, Shakespeare, vagy Molnár Ferenc színpadra írt műveit sokan sokféleképpen feldolgozták már, és valahogy nem lehet őket elrontani (hacsak a mindenkori rendező nem törekszik kifejezetten erre). Lorca egyik legismertebb műve is beleillik az előbbi sorba, hiszen 1934-es tragikus költeménye Németh László gyönyörű fordításában ma is érzelmekkel teli órával ajándékozza meg a színház szerelmeseit.

Yerma története egy spanyol lányról szól, akit fiatalon férjhez adnak, és életcélja egy vágyban összpontosul: gyermeket szeretne. Ez a kívánsága tragédiája is egyben, hiszen férje, Juan nem tudja teherbe ejteni.  Az 1930-as években már jogilag lehetősége nyílna a válásra, de az erkölcsi törvények és az ezek szerint élő társadalom ezt mégsem engedi. Szinte természetes, hogy ebben a helyzetben mindent megtesz, amit saját értékrendje megenged, de korlátai szorításában végül teljesen megőrül: ezzel egyben elveszti minden reményét is. A cselekmény nélküli dráma közben pedig egy spanyol író vájkál a lelkünkben, és amikor elhagyjuk a színházat, nem is jutunk szóhoz.

A darabot a Radnóti Színház Rába Roland rendezésében viszi színpadra. Wéber Kata kiválóan alakít, teljes mértékig sikerült azonosulnia szerepével, játékában percről-percre érezzük Yerma lelki pokoljárását a reménykedéstől a teljes lemondásig. Szintén ki kell emelnünk Somody Kálmánt, aki egyfajta mesélő pásztorként van jelen a színen, valamint Yerma barátnőjének, Maríanak szerepében Szávai Viktóriát, aki ellenpontozza Yerma jellemét a cselekményben. Rába Roland nagyszerűen hozza elénk Lorca képi világát, és a tragikus költeményben felhangzó énekek még színesebbé teszik ezt a belső lélekábrázolást.

A darab Lorca-rajongóknak, és Lorcát nem ismerőknek kötelező, mindenki másnak pedig erősen ajánlott.