Mondjuk arra a kérdésre sem könnyű igazán választ adni, pontosan melyik témában is alkotott a korábban a Bourne ultimátum vagy az Ocean's Twelve forgatókönyvét jegyző Nolfi, aki ezúttal Philip K. Dick egy elbeszélését dolgozta fel.

A film, amely egy szépreményű politikus (Matt Damon) és egy balerina (Emily Blunt) sorsszerű találkozását és szerelmük megakadályozása érdekében mindent elkövető ügynökség harcát követi a mai New Yorkban egyszerre dráma, thriller, románc, sci-fi és politikai szatíra. A rendező becsületére legyen mondva, eme valószerűtlen katyvasz minden eleméből sikerült egy-egy emlékezetes pillanatot alkotnia – igaz, több pillanatra már aligha futotta volna a szűk két órában.

Csak egy példa: rengeteg saját magát alakító híres amerikai bukkan fel, médiasztároktól élvonalbeli politikusokig. Csak hebeghet az átlagamerikai, mit keres a főszereplő szenátorjelölt oldalán mondjuk Michael Bloomberg New York-i polgármester vagy Jon Stewart. A fejkapkodás persze menni fog az átlag magyar nézőnek is: van épp elég fordulat és talány, bár az a hollywoodi filmeken edzetteknek egy pillanatig sem kétséges, a két szerelmes végül egymásra talál. A kérdés inkább az, ezzel hogyan változtatják meg saját életüket és a másikét. Persze ahhoz igazán nem kellene sci-fi-díszlet, politikai máz, sőt, még egy film se, hogy ez egy fontos kérdés legyen.

Néha tényleg csak vicces kelléknek tűnik a románchoz a furcsa „ügynökség” meg a kalapos „ügynökei” is. Szerencsére legalább nem olyan Matrix-féle robotklónokra kell gondolni, inkább a hatvanas évekből itt ragadt kétbalkezes kémekre, akik néha maguk sem értik mi történik körülöttük, és ebbe aztán bele is nyugodnak, hiszen az ő tervüket is előre megírták, akárcsak hőseinkét.

Talán éppen az ő tökéletlenségüktől lesz igazán emberi és szerethető a Sorsügynökség. Ezért lehet az, hogy őket figyelve nem egy nyomasztó utópia, hanem a Berlin fölött az ég egy jelenete jutott eszembe: amikor Peter Falk a bukott angyalból lett színész mereng éppen bukni készülő angyaltársával egy lepukkant büfénél. És mindketten tudják, miért éri meg a bukás: mert az igazi, kiszámíthatatlan, irányíthatatlan szerelmet csak emberként, szabadon élhetik meg.