Ha úgy tetszik, a színház is lehet mozi. A "modern" ember életébe ugyanúgy hozhat könnyed szórakozást ígérő, mégis elgondolkodtató perceket és újszerű vizualitást. Mi ezt egy péntek esti premier keretében tettük meg és Pikali Gerda, valamint Szakács Tibor kiemelkedő alakítása mellett ötletes rendezői fogásokkal is találkoztunk. Valami elindult Budaörsön...

Miért is lenne nehéz kritikát írni a darabról? Ehhez hívjuk segítségül a darab egyik jelenetét, amelyben Robert, az állását vesztett egyetemi irodalomtanár idézi fel "kedves" gondolatait a diákság felé: A diákoknak három csoportja van. Az első csoport, akik el sem olvasták a könyvet, de mégis véleményt alkotnak róla - "szomorú lustaság" ez. A második halmazba azok tartoznak, akik elolvasták a könyvet, de nem értik, miről van benne szó, ezért nincs véleményük, a harmadik csoport tagjai pedig azt gondolják, hogy véleménynek számít, ha leírják a könyv tartalmát.
Evelyne de la Chenelière darabja nem érdemel színházi kritikát, színpadi megjelenítése ugyanis sokkal inkább egy apró szituációs jelenetekből összefont filmhez hasonlítható.

Francois, aki kávézót vezet, üres óráiban forgatókönyvet ír. Belekezd, vesződik vele, leginkább pedig a betévedő vendégei és barátai egyéniséget adó tulajdonságait használja fel hozzá. Keveri a valóságot saját fantáziájával: mert valóság, hogy Sophie epret hoz magával, amikor nincs is szezonja, de fantázia, ahogyan az irodalomtanárnak kinéző Robert megfeddi egyetemi hallgatóságát. Francois (akit nem is biztos, hogy így hívnak) eljátszik írói hatalmával, figyeli, hogy szereplői miként bonyolódnak érzelmi viszonyokba egymással, komplexusaik miatt hogyan keverednek hazugságba egymás előtt. A megelevenedő alakok és viszonyaik közepette maga az író is részesévé válik az érzelmi útkeresésnek. Darab a darabban: romantikus, keserédes, ahogy a szereplők megélik a vágy, a beteljesülés, a szakítás és az újra egymásra találás végtelen történetét.

A Ha elhagysz, veled mehetek? (Eper januárban) című darab rendezői bravúrja, hogy két alkalommal is "csévélés előrefele" jellegű gyorsított képeket láthatunk, mintha a filmet egy videón továbbpörgetnénk és a mozgások és a hang is így begyorsul. A végkifejlet sokaknak adhat bátorítást, akik nem merik felfedni valódi érzéseiket plátói szerelmük előtt, félve a végkifejlettől. Hiszen nem csak a csalódástól, a boldogságtól is lehet félni.

Evelyne de la Chenelière színész, rendező és író mindössze 34 éves, Kanadában mégis nagy népszerűségnek örvend. Tizennégy éves eddigi pályafutása során 17 művet vetett papírra. Műveinek témája látszólag sok témát felölel - egy kávéház vendégkörének dialógusai (Personnages secondaires), pillanatok egy öregotthon életéből (Au bout du fil), egy algériai származású tanár viszontagságai egy québec-i iskolában (Bashir Lazhar), a házasélet apró nehézségei (Henri et Margaux). Mindezek mégis apró emberi viszonyokat térképeznek fel, az emberek egymáshoz való viszonyait boncolgatják. Így a belőlük színpadra állított Eper januárban is arra "kötelez" minket, hogy emberi kapcsolatainkat újra és újra felértékeljük, hibáinkat végleg kijavítsuk.

Ahogy mondani szokták: tegyük fel az i-re a pontot!