A sakk a statika, a tánc a dinamika terepe. A sakk logikus, a tánc érzelmes. Mégis, már önmagában művészet mindkettő. Együtt elképesztő egyveleget alkotnak. Amikor pedig megelevenednek a bábuk, és szépen lassan emberekké válnak, rájövünk, hogy néha bizony emberibbek, mint mi magunk. Az örök tulajdonság azonban mégis jellemző rájuk: a küzdelemnek nem képesek ellenállni.

A sakk lényege a küzdelem, harc a világos és a sötét között. A cél az ellenség teljes likvidálása, a győzelem. A figurák adottak, ám ők csak eszközök, akiket irányítanak. A játékosok küzdenek, hogy valamelyikük, bár áldozatok árán, de végső csapást mérjen a másikra.

A Botafogo táncegyüttes, nem meglepő módon, a tánc oldaláról közelíti meg az évezredes játékot, annak alapfilozófiáját nem megbontva. A Sakk két felvonása egy mérkőzés fázisait követi végig. Ám itt a bábuk érzelmekkel telibbek, és nem hagyják magukat csak úgy irányítani. A gyilkos helyzetekben akár meg is kegyelmeznek, és míg mi egy játszmában könyörtelenül leütnénk az ellenfél gyalogját, úgy tűnik, sokszor ők a könyörületesebbek. De ahogy mi, emberek is különbözőek vagyunk, úgy ők is azok. Háborúznak, kegyelmeznek, flörtölnek az ellenséges táborból, hol féltékenység üti fel a fejét, hol szerelmi sokszögbe keverednek…és lassan túlnőnek „gazdáikon”.

A végén mégsem egy veszít, hanem mindkettő…de a játék mégis újra kezdődik.

A Sakkot az a Botafogo Táncegyüttes vitte színpadra, mely több mint 25 éve a magyar tánc élvonalában „mozog”. Számos bajnoki cím tulajdonosa, de tagjai ma már inkább versenyformációkkal és színpadi koreográfiákkal foglalkoznak. Az előadás kapcsán Dalotti Tibort, a darabot színre vivő, többszörös Magyar, Európa- és Világbajnok együttes vezetőjét kérdeztem, aki a Sakk táncjáték koreográfusa, rendezője is egyben.

Miért pont a sakk játék került feldolgozásra?

Ha egyszerűen akarom megválaszolni: azért, mert kimeríthetetlen lehetőség van benne. Ha egész életemben csak Sakk koreográfiákat alkotnék, akkor egyik sem hasonlítana a másikhoz. A témák és a variációs lehetőségek végtelenek és végtelenül izgalmasak. Persze csak elsőre könnyű téma, de ha valaki belegondol abba, hogy a színpad törvényeit nem lehet alkalmazni a sakk játékra, hiszen mindig csak egy bábu mozog, és egyre kevesebben vannak a vége felé, vagyis dramaturgiai nonszensz, akkor már érti, hogy jócskán kell használni az ember fantáziáját, hogy nézhető legyen.

A darab végén a teljes pusztulás, majd az újrakezdés jelenítődik meg. Ez egy üzenet, hogy mindig van tovább? Új játék, új esély? Van fő üzenete, tanulsága a darabnak?

Egyértelmű és határozott üzenete van a darabnak. Az a döbbenetes, hogy amikor egy társaság leül az előadás után és elkezd beszélgetni a darabról, akkor kiderül, hogy a fő mondanivalón kívül mindenki talál benne olyat, ami az ő életét találja el. Olyanokat látnak a darabban, amit mi bele sem képzeltünk, de mégis benne van. Nagyon sokrétű a táncjáték, megérti a gyermek és az aggastyán, a sakkozni nem tudó és a nemzetközi nagymester is.

Terveznek-e országos turnét?

Már számtalan vidéki városban mutattuk be óriási sikerrel. Legutóbb a felvidéken, Léván jártunk, ahol a szlovákiai magyarok és a szlovák nézők hosszú percekig közösen tapsoltak fennállva. Konkrét turnét nem tervezünk, de ahova meghívnak, szívesen elmegyünk.

A táncosok komplett történetet mesélnek el. De hogyan lesznek a versenytáncosokból színészek? Mennyire nehéz a szerepeket eljátszani azoknak, aki korábban versenytáncosként "álltak" a parketten?

Talán ez volt a legnehezebb feladat, de egyben a legfelemelőbb érzés. Bár azért azt tudni kell, hogy a táncosaink hosszú évek színpadi gyakorlatával vágtak neki a darab megtanulásának. Az a jó, hogy minden előadáson ők is találnak újdonságot a történetben, és ezt fel is viszik a színpadra. Például egy hasonló cikk kapcsán az egyik főszereplő újraértelmezett egy jelenetet, és jelentősen jobb is lett.

A tánc azon kívül, hogy szórakoztató és népszerű kikapcsolódási forma, alázatra, kitartásra, munkára tanít. Ma nagyon sokan kezdenek táncolni, de látható valamilyen tendencia, hogy kitartóbbak-e a mai kezdők, mint régebben?

Valóban sokan választják ezt a kikapcsolódási formát és járnak el táncolni. Ez nekünk is jó, mert egyre több az érdeklődő és értő közönség. Kitartás dolgában nem mondanám, hogy javulna a helyzet, de sajnos nem is stagnál. Abban a világban, ahol mindent azonnal meg lehet szerezni, ahol olyanok válhatnak "sztárokká", akik ezért nem dolgoztak meg, ne adj Isten még tehetségtelenek is, akkor ez a minta (negatív) példa értékű. Nálunk azért vannak szép ellenpéldák is.

A lehetőségek terén hogy áll ma egy hivatásos táncos?

Ha gazdaságilag közelítjük meg, akkor azt mondom, hogy Magyarország kis piac és sok a táncos. Éppen ezért fontosak az alkotóműhelyek – olyanok, mint például a miénk –, mert megtartó erejük van. Ilyen közösségben nem csak a szakmai tudás számít, hanem az emberi értékek is ugyanolyan fontosak. Nálunk nem csak a kiemelkedő táncos lehet szólista, hanem a kisugárzó is.

Min dolgoznak éppen, illetve milyen terveik vannak a közeli és távoli jövőben?

A napokban fejeztük be egy kisebb koreográfiánkat, amely Tom Jones zenéire készült, pár nap múlva mutatjuk be. Ez nem színházi, hanem versenykoreográfia, hiszen mi ezen a területen is jelen vagyunk. Új színházi darab is készül, amelyet az év végén tervezünk bemutatni. A címe "Santo Furioso" lesz, és Shakespeare: Szentivánéji álom című művének táncadaptációja a Botafogo egyedi táncnyelvezetén megírva.

A következő Sakk előadások a Nemzeti Táncszínházban láthatóak legközelebb, az alábbi időpontokban:

2011. április 9., szombat 19:00 óra

2011. május 26., csütörtök 19:00 óra