Kell-e jobb pr egy filmnek, annál, hogy köztudottan búcsúfilm, hogy elnyeri a Berlini Filmfesztivál zsűrijének nagydíját, illetve, hogy „botrány alakult” ki körülötte a rendező nyilatkozatai miatt? Valószínűleg nem...

Tarr Béla A torinói ló című filmjét  eredetileg március 10-én mutatták volna be a hazai mozikban, azonban ez a körülötte kialakult nyilatkozat- háború és az ahhoz kapcsolódó nézeteltérések miatt csúszik. A két cég a szerződést állítólag nem a nyilatkozatok miatt bontotta fel egymással.

A torinói ló 2006 óta az első olyan magyar film, amelynek sikerült a Berlinalén a versenyprogramba kerülnie. A fekete-fehér alkotás, mint ahogy az általában egy Tarr-filmtől várható, megosztotta a y nézőközönségét. Voltak, akik egekig magasztalták a mestert, voltak olyanok, akik egyszerűen nem értették az egészet, megint mások végig sem bírték nézni az egyébként elgondolkodtató, de egyben depresszív művet, és kivonultak a moziból. Ennek ellenére a kritikus nagy része végig azt mondogatta, hogy a magyar rendezőnek van esélye nyerni Berlinben. Így is lett: A torinói ló az Isabella Rossellini vezette zsűri nagydíjának Ezüst Medvéjét érdemelte ki.

A film hírét azonban nem csak a díj viszi, hanem az azt övező nyilatkozat őrület.  Tarr Béla a díjátadót követő sajtótájékoztatón a magyar filmesek jelenlegi helyzetét firtató kérdésre így válaszolt:

– A magyar filmet a kormány ugyanolyan durván és érzéketlenül kezeli, mint ahogyan más területeket is. Felépítettünk egy rendszert, amelyet most át akarnak alakítani, kontrollálni kívánnak. Olyanok, mint az elefánt a porcelánboltban. Ez ellen mi, magyar filmrendezők tiltakozunk.

E mellett még valószínűleg mindenki el is ment volna, azonban másnap a magyar sajtót körbejárta annak az interjúnak a híre, amelyet Tarr a német Der Tagesspiegelnek adott. Az anyag címe: „A kormánynak kell mennie. Nem nekem”.  E cikktől elhatárolódott a filmet forgalmazó MOKÉP, a Magyar Producerek Szövetsége, majd később Tarr Béla is, aki a következő nyilatkozatot adta ki: „ Az írás stílusa nem az én stílusom. Sem harcolni, sem vitatkozni, sem érvelni nem szoktam ilyen módon. Nagyon megalázónak tartom, hogy mindez bekoszolja filmünk sikerét és fogadtatását, és napi politikai szintre süllyeszti le.” Persze ezek mind-mind külön láttak napvilágot, így újabb és újabb megjelenést generáltak az alkotásnak.

No, de akkor most egy kicsit a filmről is: A torinói ló, mint ahogy azt már fent is említettük, Tarr Béla utolsó filmje. Tarr a továbbiakban rendezőként nem kíván tevékenykedni, úgy érzi már csak saját magát ismételné. A 146 perc hosszú fekete-fehér alkotás Nietzsche életének azt a történetét dolgozza fel, mely szerint a filozófus beleőrült abba, hogy végignézte egy ló bántalmazását. A mű olyan kérdéseket boncolgat, mint az elmúlás, és a vég eljövetele. A különlegességet keresőknek mindenképpen ajánlható a film, akik azonban kizárólag a popcornos, nem sok gondolkodásra serkentő, ám de kitűnően szórakoztató művekért rajonganak, azokat óvva intenénk attól, hogy jegyet váltsanak A torinói lóra.