Milyen volt egy erdélyi kastélybeli ebéd és vacsora? Mit fogyasztottak a főúri házakban? Most kiderül! A Helikon Kiadó jóvoltából Magyarországon először jelent meg Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola szakácskönyve, mely olyan ínyencségek receptjét tartalmazza, mint a Provence-tora vagy a Richelieu-pulyka. 

Igazi időutazós gasztrokalandozásra hív minket Az erdélyi főúri konyha titkai szakácskönyv, melyben nem csak a fogások ínycsiklandozóak, de a receptek nyelvezete is. A kötetet lapozgatva egy olyan világba csöppenünk, amikor még a szósz sauce volt, a barackfelfújt pedig soufelé d'abricot. Szilvássy Karola kora egyik leggazdagabb családjának leszármazottja volt. A XX. század első évtizedeiben összegyűjtötte az erdélyi arisztokrata családok menüit, étkezési szokásait, majd lejegyezte őket. A receptek sokat forgatott, vonalas füzetei báró Kemény János hagyatékának rendezése közben kerültek elő, most pedig bárki olvashatja, kipróbálhatja őket.

Ritka dolog, hogy azt tanácsoljuk egy könyvvel kapcsolatban, hogy a végén érdemes kezdeni, de jelen esetben ez a legjobb választás. Ugyanis a kötet végén visszaemlékezések találhatóak, melyek bemutatják számunkra a receptek összegyűjtőjét, ezt a határozott, modern asszonyt, akit sokan csodáltak és még többen irigyeltek. Szilvássy Karola Erdély egyik utolsó nagyasszonya volt, erős, magabiztos és legfőképp szenvedélyes természete pedig csak tovább növelte hírnevét. Mindamellett, hogy élettörténetét akár filmvásznon is szívesen viszontlátnánk, az ételekhez fűződő viszonya legalább olyan érdekes. Precízen és részletesen jegyezte fel a recepteket, és hála neki a Richelieu-pulyka erdélyi elkészítési módja is fent maradt az utókor számára, noha az már más kérdés, hogy a recept önmagában nem elég, bőséges időre, és különleges hozzávalókra van szükség a reprodukáláshoz.

A hozzávalók tekintetében azonban akadnak egyszerűbb ételek is a könyvebn, mint például a Ropogós.

"Borjút vagy majorságot veteménnyel kevés sós vízben megfőzni - mikor a leve kissé elfőtt, a húst kivenni, aztán 4 deka vajból, 4 deka lisztből fehér sauce-t csinálni, kevés borsot adva hozzá. Mikor már jól elfőtt, 3 tojássárgájával és 2 egész tojással jól összekeverni, mikor megsűrűsödött, az összevagdalt húst hozzáelegyíteni - úgy mint vajban pirított 5 deka gombát, 3 deka sonkát és 1 deci tejszínt is. Az egészet jól összekeverni - kihűteni, majd kis cotlette-eket formálni, liszt-tojás-morzsában panírozni, és forró olajban kisütni. Madeira- vagy boros paradicsom-sauce-t adni hozzá."

Az egyszerű édességek kedvelőinek pedig az Almás omlette-t ajánljuk a figyelmébe.

"4 tisztított almát négybe vágni, a cikkeket vékonyra szelni. Egy tojásnyi olvasztott vajban gyenge tűznél, gyakori kavarás közben megsütni. Ekkor 8 felvert tojást 1 kanál cukorporral és 1 kanál tejjel hozzátölteni. Erős tűznél omlette-nek kisütni. Összehajtva, forró tálon, cukrozva feladni."

A receptek alapján igazán érdekes lehetett egy főúri ebéd, de ami figyelemre méltó, hogy ugyanúgy megtalálhatóak a főzelékek vagy épp a rakott zöldségek a fogások között, mint a különleges húsos fogások. A kötetet talán csak az tenné még érdekesebbé, ha Szilvássy Karola arra is ajánlást tett volna, hogy melyik ételt az év mely szakaszában érdemes elkészíteni. Egy húsvéti böjti menüsor vagy akár egy késő őszi estékre ajánlott háromfogásos vacsora tovább tudná színesíteni a kötetet. Ezek hiányában kénytelenek vagyunk a képzeletünkre hagyatkozni, és mi magunk megkomponálni a főúri ebédet, amivel lenyűgözhetjük a családunkat egy hétvége során.

Rengeteg izgalmas és már ismerős ételt találhatunk a receptek között, melyek ugyanilyen ízes nyelvezettel vannak megfogalmazva, ezért nemcsak a gasztronómia szerelmeseinek, de akár nyelvészeknek is jó szívvel ajánljuk ezt a szakácskönyvet. Az olvasáshoz jó szórakozást, az ételekhez pedig jó étvágyat kívánunk előre is!