Nem politikus, hanem társadalmilag tudatos. Előbbi jelzőt nem kedveli annyira, utóbbit viszont előszeretettel használja az Enter Shikari. A brit zenekar, amely a rock és az elektronikus zene számtalan alfaját mixeli össze, és amely nem fél a legkényesebb kérdésekben sem állást foglalni. Ráadásul nagyon közvetlen és kedves fazonok, amiről Chris Batten basszusgitáros és Rob Rolfe dobos is meggyőzött, midőn a Szigeten lehuppantam közéjük a koncertjük délutánján.

Melyik volt az Enter Shikari legizzasztóbb bulija? Csak mert ma is elég jó a klíma.

Rob: Liverpoolban van egy hely, az Academy, ahol már többször is felléptünk. Furcsa, mert egy kimondottan nagy teremről beszélünk, amiben viszont valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nincsen légkondicionálás. Még akkor is durva bent a hőmérséklet, mikor kint tombolnak a mínuszok.

Chris: De játszottunk egy amerikai fesztiválon is, ahol szintén iszonyatos volt a hőség. Bár az azért sokat javított a helyzeten, hogy volt egy medence a színpad szomszédságában.

Rob: Egyébként itt van egy strand, nem?

Igen, a Sziget végén.

Rob: És a folyóban lehet úszni?

Ha jól tudom, igen. De annyira jó szívvel azt nem ajánlom... Két éve a nagyszínpadon játszottatok, a délután közepén. Most viszont egy sátorban, de éjszaka. Melyik a jobb?

Rob: Személy szerint én jobban szeretem, ha korán kezdünk. Utána még ott az egész este, tudsz sörözni, megnézhetsz más bandákat, ilyesmi.

Chris: Viszont ilyen időben, amikor ekkora a kánikula, jobb később színpadra állni. Bár az lenne az ideális, ha nem lenne sátor a fejünk felett.

Rob: Ugyanakkor megvan az az előnye, hogy jobban együtt vannak az emberek, és a hangulat is sokszor emelkedettebb.

Év elején jelent meg a negyedik lemezetek, a The Mindsweep, amelyen az utolsó dal (The Appeal & the Mindsweep II) végére elhelyeztetek egy latin mondatot. Mit jelent ez?

Chris: Pfh, már vagy tízszer megkérdeztem erről az énekesünket, Rou-t, de képtelen vagyok megjegyezni. Azt tudom, hogy nagyon mély jelentése van.

Rob: Nekem is elmondta, de még angolul sem értettem belőle egy kukkot sem (nevet).

Na jó, akkor a legjobb lesz, ha ugrunk a következő kérdésre. Ugyanebben a nótában elrejtettetek egy pár másodpercnyi részletet a talán legismertebb számotokból, a Sorry, You’re Not a Winnerből. Ez tisztelgés az ősrajongók előtt?

Chris: Elég nagy Beatles rajongók vagyunk, és nekik van egy olyan daluk, ami tulajdonképpen egyetlen témából áll, az ismétlődik újra és újra, szinte hipnotikus módon. Ez adta az inspirációt, és a mi szerzeményünk fő gitármenete pont alkalmasnak tűnt valami hasonlóra.

Rob: És ugyanabban a hangnemben van, mint a Sorry (nevet).

Chris: Amikor már jó ideje gürcölsz a stúdióban, igyekszel keresni olyan dolgokat, amik megtörik a monotóniát. És igen, mikor a rajongók egyvégtében meghallgatják az albumot, akkor az ilyen részletek lehetnek azok, amikre rögtön felkapják a fejüket. Ettől lesz az egész szórakoztatóbb.

Tehát ezt a nótát a Beatles ihlette, a legújabb klipes szerzeményt (There’s a Price on Your Head) viszont minden bizonnyal a System of a Down. Nincs olyan netes felület, ahol ne emelnék ezt ki a kommentek.

Rob: Nekünk ez előzetesen nem tűnt fel. Talán az ének stílusa miatt érzik ezt az emberek. Mindannyian szeretjük a System of a Downt, szóval semmi szégyellnivaló nincs ebben. Az ő kreativitásuk visszatükröződik a mi alkotói folyamatunkban, és bár ez meglepőnek tűnhet, de minden zenésznek vannak hatásai. Tudatos megfontolás nem volt mögötte, egyszerűen csak hagytuk, hogy formát öltsön a dal, mert tetszett az, ahogy megszólal.

A lemez bónuszdalában, a szintén vicces klippel megtámogatott Slipshodban egy étterem szolgáltatásaira panaszkodtok. Megtörtént eseményt vettetek alapul?

Chris: Nem, szó sincs ilyesmiről. Az album egésze elég komoly témákkal foglalkozik, de ez a nóta nem. Ez csak egy poén, amit egyetlen éjszaka alatt raktunk össze a stúdióban, kicsit már ittas állapotban. Nincs mögöttes tartalom, csak viccelődtünk. Rou körülbelül 5 perc alatt dobta össze a szövegét.

Ahogy említettétek, a The Mindsweep tényleg aktuális és sokakat foglalkoztató kérdésekre keresi a választ. Társadalmilag érzékeny és tudatos zenekarként mi a véleményetek a bevándorlási helyzetről, amely egyaránt nagy vihart kavar Magyarországon és a ti hazátokban is?

Rob: Ami engem a leginkább bosszant, hogy szinte minden kormány szigorít a törvényeken, falakat és kerítéseket emelnek, és minden lehetséges eszközt megragadnak, hogy a bevándorlókat távol tartsák az országuktól. Pedig helyette arra kellene minél több erőt fordítani, hogy a probléma gyökerére találjanak megoldást, arra, amiért ezek az emberek elhagyják a hazájukat. Ha ott élhetőbbek lennének a körülmények, nyilvánvaló, hogy a lakosok nem akarnának elvándorolni. Úgy gondolom, ha már eljöttek, segítenünk kell nekik, de a legfontosabb feladat az lenne, hogy a bajok eredendő forrását számoljuk fel.

A környezetvédelem is fontos a számotokra, hiszen tevékeny részesei voltatok a sarkvidék épségét megóvó, Save the Arctic! kampánynak. Miért pont emellé a kezdeményezés mellé álltatok oda?

Chris: Különösen Rou ásta bele ebbe magát, a szövegekben is foglalkozik ezzel a témával. Minél többet hallasz valamiről, annál inkább bekerül a látómeződbe, és a sarkköri helyzet elég sokszor visszaköszön a médiában.

Rob: Nem akartuk elaprózni magunkat, ráadásul érdemes ilyenkor utána ásni a háttérnek, és erre nem mindig van idő. Így kiválasztottunk egy olyan jótékonysági programot, amely mögé egy emberként felsorakoztunk. Amennyire csak lehetséges, a saját eszközeinkkel próbáljuk felhívni a figyelmet a legégetőbb gondokra, kiállunk a jó dolgok, a pozitív kezdeményezések mellett, és hiszünk az egyenlő társadalomban. Sajnos túl sok olyan terület van, ahol szükség lenne jótékonykodásra, de a nap csak 24 órából áll, muszáj koncentrálni az energiáidat.

Chris, pár hete léptél be a férjek táborába, a gitáros Rory-nál pedig hamarosan a második gyerkőc érkezik. Úgy tűnik, menthetetlenül felnőttetek.

Chris: Hm, nem igazán… nem is tudom… Persze, bizonyos dolgok valóban lassanként megváltoztak.

Rob: Mindegyikünk megkaphatja ezt a felnőttünk „bélyeget”, ki a házasságkötése, ki a gyerek, ki a lakásán lévő jelzáloghitel miatt. Ám ettől még én azt érzem, hogy belül ugyanazok a kölykök vagyunk, akik mindig is voltunk. Van, amivel korábban nem kellett törődnünk, ez igaz, de nem hiszem, hogy érettebbek lennénk (nevet).

Chris: Otthon, családi körben nyilván megfontoltabbak vagyunk, de ahogy turnézni kezdünk, újra felszínre tör a bolond énünk.

Rob: Mint mikor a haverjaiddal elmész nyaralni (mosolyog).

Az Enter Shikari szeptember 30-án Debrecenben, október 1-jén pedig Budapesten, a Barba Negra Music Clubban lép fel.

Fotók: Horváth Kata, Máté Évi, Enter Shikari