Edward Albee ritkán játszott darabjában a tipikus polgári jólét elé tart görbe tükröt szórakoztató, de sokszor bosszantó módon. Ezúttal az Éless-Szín társulata tűzte műsorára egyik hatvanas években íródott abszurd drámáját.

A huszadik századi amerikai drámaírókkal nem tudok nem elfogult lenni, főleg, ha annak a bizonyos abszurd körnek egyik jeles képviselőiről van szó. Ezért is fájó pont, hogy Edward Albee gyakorlatilag egydarabos szerzőként van jelen a hazai színjátszásban. Legyünk ugyanis őszinték: ki tudna tőle egyetlen művet is kapásból említeni a Nem félünk a farkastól  darabon kívül? Ez a probléma vezethette az Éless-Szín stábját is, amikor úgy döntöttek, előszedik a szerző egyik mainstreamnek egyáltalán nem mondható darabját és megnézik, vajon mennyire nyitott erre a hazai közönség?

A megvalósítás értékelését hanyagolva már ez a merészség önmagában értékelendő, főleg egy olyan kis társulat esetében, akik évek óta nem rendelkeznek állandó előadóhellyel, és sok darabjukat csak évente egy-két alkalommal, többszöri felújító próbák után állíthatják színpadra. Így kerültünk a Duna Palota színháztermébe egy meglehetősen rendhagyó, abszurd másfél órára, amely valahogy sehogy sem akart beleilleni az ürességtől kongó, barokkos palota termeibe. Szurkoltam azonban a Budaörsi Játékszín társulatából alakult gárdának, főleg azért, mert telt házról egyáltalán nem beszélhettünk.

Nem kellett csalódnunk, hiszen a gyakorlatilag két főszereplőre írt darabot - nagy részben a szellemesen megírt párbeszédeknek köszönhetően -  könnyedén elvitte a hátán Kökényessy Ági és  Szabó Sipos Barnabás. Biztosan és szórakoztatóan hozták a külvárosi, felkapaszkodott, de folyton anyagi gondokkal küzdő házaspárt, akiknek monoton kirakathétköznapjaik a fűnyírás-koktélparty-melegház hármas problematikája körül forog.

A mesés vagyon reményét folyton felvillantó, tolakodó család barátjának figurája már-már mesterkélté válik Harsányi Gábor alakításában, a többi szomszéd pedig csak asszisztál a családi drámához, amely az idilli felvezetés után groteszk drámává fajul, ahogy szép lassan a feddhetetlen külvárosi társasági elit felfedi igazi arcát és nem marad más, mint a teljes kiábrándultság.

Fotók: Éless-Szín