A walesi Skindred az egyik legjobb koncertbanda a világon, amiről számtalan alkalommal meggyőzték a magyar közönséget is. A 2014-es évet egy méregerős új albummal indították, vagyis élő teljesítményük mellett a Kill the Power megjelenése is arra ösztönzött, hogy nekiszegezzem kérdéseimet a rock-reggae-dubstep elemeket keverő zenekar rőtszakállú gitárosának, Mikey Demus-nak.

A 2011-es esztendőben kétszer is jártatok nálunk, majd 2012-ben és tavaly is felléptetek a Hegyalja Fesztiválon. Van valamilyen különleges élményed ezekről a bulikról?

- Emlékszem, hogy a hangulat fergeteges volt a fesztiválokon, a közönség igazán odateszi magát Magyarországon. Imádtuk, az országotok egyértelmű választ adott arra, hogy mi a véleménye rólunk. Alig várom, hogy a Kill the Powerrel visszatérjünk hozzátok.

Szóval akkor jó esély kínálkozik rá, hogy nyáron újra a magyar színpadok egyikén üdvözöljük a Skindredet?

- Épp szervezzük a nyári bulikat, és szinte biztos vagyok abban, hogy útba ejtünk titeket. Remélem addigra a rajongók megismerkednek az új lemezzel, és elszabadítják az energiákat a küzdőtéren. Tényleg szeretünk nálatok játszani, az új nóták meg különösen jól működnek élőben, vagyis igazán speckó bulit ígérhetek.

A nyilvánosságra hozott hírek szerint már tavaly elkészültetek a Kill the Powerrel, mégis csak januárban jelentettétek meg. Nem lett volna jobb ötlet a karácsonyi piacra kijönni vele?

- Valóban, már 2013 első felében végeztünk a felvételekkel és a keveréssel, de végül a kiadóval egyetértésben úgy döntöttünk, hogy várunk a kiadással 2014-ig. Ha az eredetileg kitűzött időpontban, szeptemberben hoztuk volna ki az albumot, az egy csomó kapkodással járt volna. Így viszont jutott időnk mindenre. Kényelmes volt, hogy nem feszít semmilyen határidő.

A honlapotokon arról írtok, hogy mennyivel organikusabb lett a Kill the Power hangzása, szemben az elődjével, a Union Blackkel, ami részben megállja a helyét, ugyanakkor mintha több lenne az electro és dubstep hatás ezúttal.

- Nem értek veled egyet. Szerintem a Union Black sokkal inkább támaszkodott az elektronikára, mint a Kill the Power. Amikor 2010-ben az előző anyagon dolgoztunk, első ízben melóztunk egy brit stúdióban egy olyan brit producerrel, akinél végre azt éreztük, hogy képes a nem rockzene felőli oldalunkat is elcsípni. Ezzel szemben a Kill the Powert sokkal élőbbnek találom, gyakorlatilag teljesen kész dalokkal kezdtük meg a felvételeket, így minden erőnkkel a feljátszásra koncentrálhattunk. Ennek köszönhetően sokkal nyugisabb volt a stúdiózás, mint a korábbi lemezeknél.

Az Open Eyed című dalban női ének is hallható, először a Skindred történetében. Mit kell tudnunk Jenna G személyéről?

- Jenna rengeteg electro és dance produkcióban közreműködött, olyanoknak vokálozott, mint a The Qemists, DJ Eclipse és DJ Die. Szerettünk volna a lemezünkre egy vendéget, és az Open Eyed valósággal könyörgött a női hangért. Rengeteg közös cimboránk van Genna-val, így aztán ő volt az egyértelmű választás számunkra. Igazi profi: egyetlen délután alatt felénekelte a részét.

És honnan jött az ötlet, hogy kooperáljatok azzal a legendás Russ Ballarddal, akinek olyan rockslágereket köszönhet a világ, mint a Since You’ve Been Gone vagy a God Gave Rock ’n’ Roll To You?

- Általában jó dolgok sülnek ki abból, ha bevonunk külső szerzőket. Vannak dalok, amiknek jót tesz az „idegen” befolyás. A Kill the Power munkálatai közben láttam, hogy Russ megnyerte a legjobb dalírónak járó díjat a Classic Rock Awards-on. A menedzserünk és az album producere, James Loughrey is ismerte őt, így aztán nem volt nehéz felvenni vele a kapcsolatot. Szerencsére Russ rábólintott a felkérésünkre, a többi pedig már történelem. Semmi kétség, ő a legnagyobb.

A Kill the Power egy harcias, ám pozitív üzenetet közvetít, ami ezekben a napokban, figyelembe véve az ukrán és szíriai helyzetet, kimondottan aktuális is. Úgy érzitek, hogy az utcai demonstrációk a helyes út ahhoz, hogy a tömeg felvegye a kesztyűt a hatalommal szemben?

- Hiszek abban, hogy az embereknek fel kell lépniük az elnyomás, a kirekesztés, a megkülönböztetés és a megfélemlítés ellen. Nem vagyunk olyan csapat, amely szeret a politikával foglalkozni, ráadásul mind a négyünknek megvan a saját véleménye, azaz csak a saját nevemben beszélhetek.

Manapság a srácoknak rövidebb és gyorsabb a gyermekkoruk, mint pár évtizeddel ezelőtt? Érdeklődnek még olyan dolgok iránt, mint a könyvek, a társadalmi problémák vagy a zene? Kérdezem mindezt a The Kids Are Right Now című dalotok alapján.

- Egyértelműen gyorsabban felnőnek manapság, de ezen nem lehet csodálkozni, az emberi faj próbál alkalmazkodni a világ változásaihoz. Amikor én voltam kölyök, egy BMX vagy egy Gameboy még luxuscikknek számított. Nem tudnám neked megmondani, hogyan lehet megóvni a mai gyerekeket mindattól, ami körülveszi őket. De úgy hiszem, van bennük egy egészséges kíváncsiság az olvasás iránt, és az Internet is kiváló eszköz lehet arra, hogy felébressze bennük a tudatosságot.

A komoly témák mellett ott a lemezen a Saturday, ami egy igazi party himnusz. Akartatok pár percet szentelni a punk gyökereiteknek?

- A Skindred mindig markáns mondanivalóval rendelkezett, de ezzel együtt szeretünk bulizni is, ez is benne van a zenénkben. Ha kihallod ebből a dalból a punk hatásainkat, annak nagyon örülök. Amúgy a Saturday is komoly érzéseket közvetít. A brit társadalmat a keményen dolgozó férfiak és nők tartják össze, mi pedig ezzel a nótával tisztelgünk előttük.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

- Főként a tavalyi év legjobb albumait: Nine Inch Nails, Queens of the Stone Age, Depeche Mode, Bring Me the Horizon. De „éhes” fülekkel várom, hogy milyen lemezek jönnek ki 2014-ben.